Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)

Székely János naplója

Székely János naplója

Isten félelmére szoktatták szivemet,

Melyre én készséggel rá adtam elmémet.

így indulék én el e’ tsalfa világban Folytatván lépésim a’ szép ifjúságban, Szivüség erántam volt a társaságban,

Jól, mert soknál voltam kedves barátságban.

De nézd a szerentse álhatatlanságot,

Amidőn leg szebben mutatja ortzáját Meg ölelvén engem, mint kedves barátját,

De majd a’ földhöz sújt mint egy meg utáltját.

Mint a’ kik hajojok, a’ mely tengerekre Botsátván őrülnek, repülnek kedvekre Vitorlájok a’ szél hajtván tetzesekre, Reményük, hogy érnek óhajtott helyekre.

A mint így repülnek örömei szívesen,

Meg zajdul az idő mód nélkül tűzessen.

Viszi hajojokat a’ szél rút sebessen,

Sújtja egy kősziklához veszedelmessen.

Itt el tőrt a’ hajó apró darabokra,

Némelyek kapkodtak apró tsónakokra,

De abba sem férvén sokan úszásokra Szorultak, de nem sok érhetett partokra.

Én is az említett szegény hajósokkal Bíztam, kedvel voltam sok jo barátokkal, Kedvezvén az ég is sok szép áldásokkal,

Több szerentsék között három szép fijakkal.

63