Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója Ott tiporta a’ sors kerék porba a’ nagy ditsö derék Nemzet testét és fejét, hatalmát és erejét. Tízszer annyi volt a törők, mint a’ magyar, s diadalt Tsak úgy nyert, hogy meg ujjitván töbszőr is a’ viadalt A’ magyarnak vitézsége végtére ki fáradott, Vagy meg holt, vagy Lajos este után szélyel szakadott. Hajh! És Buda, Mátyás vára a győzőknek kaput tára, A királyi székbe ott törvényt törők kény szabott. A törőknek telhetetlen szomja magyar vért szívni, Hunniának minden kintsét a’ fel holdnak meg vívni Csapatonként eregedte Budáról ki bajnokit A nemzetet öldökölni s fel predálni birtokit. A magyarok tsoportokban falukba és városokba Itt, ott őszve gyülének, hogy bátrabbak lennének. Edgy ily tsoport Maróthon volt, félelmek és remények Közt ott vártak ők szerentsét Zápolyátol, szegények. Ezek közt volt Dobozi úr és tsuda szép hitvese. Viszsza menni jószágára időt és hirt itt lese. Mohátsnál jól vitézkedett, de élte meg menekedett. Hajh! De veszett volna bár, mert ő rá itt több rósz vár. Alig nyugszik meg a’ tőrök Buda körül, edgy tsapat Vér és sákmány után járván véletlen Marótra hat Meg sejtvén az ott lappangó magyarokat s kintseket, Sóvár tűzzel rajtok ütve be bé keríti ezeket, (Gyanítván ott soó van, tűzzel be keritté ezeket) És Maróthot ostromolván, a makatsot káromolván Életével biztatja, a ki magát meg adja. De a magyar ősseinek követvén itt is nyomát Két egész nap veri viszsza a’ pogánynak ostromát. A’ meg szorult magyarok közt vezér Dobozi vala, A vitézség és szerelem tsudákat tesz általa. Férjeiknek segédjeik az ő lelkes hitveseik, 152
