Hudi József (szerk.): Nemes Székely János csöglei közbirtokos naplója 1808-1866 - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 7. (Pápa, 2004)
Székely János naplója
Székely János naplója Szegény árva fejét nints, kihez fordítsa. A’ vagy sok panaszszát kinek le mondhassa, Sokszor ő keserves életét siratja, Mert szomorú szivét nints ki bátorítsa. A’ tizen hatodik százba, midőn a tőrök hatalom alatt szenvedt édes hazánknak egy része, e’ kővetkező éneket akkor szerzetté egy vitéz hazánkfija. Óh, szegény meg romlott s el fogyott magyar nép, Vitézséggel, hírrel ki valál igen szép! Most tsak úgy tártától, mint egy lelketlen kép, Elő menetedre nints egy utad is ép. Kedves betsült véred már lett tsufságossá, Szabj adnak bőv soldja nagy oltsóságossá, Meg tsorbult nemzeted változott kortsossá, Neved ékessége nagy utálatossá. Hazánk reményére fel nevelt ur fijak, Szemétre vettetnek, tsak mint köz tyuk fijak, Síroddal hízódnak az idegen fijak, Hozzád nem külőmbek, mint az ördög fijak. Hazádnak szép vége mindenütt tsonkánn áll, Sereged szép száma fogy, romol, szákon szál, ínséged nő, árad, s vétked egy ágyba hál, Bő étkeid helyett rakodik apró tál. Ki szánhat? Bánd magad nyomoruságidat, Mert nem érzi, nézi az tsak romlásodat, 118
