Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Bevezető. Hunkár Antal pályafutása

A gazdálkodó köznemes

Hunkár visszaemlékezése szerint édesapja az 1790. évi országgyűlést követően szerezte Veszprém megyei birtokait. Annyi bizonyos, hogy Hunkár Mihály 1793- ban már birtokos volt az egyházkormányzatilag Bakonyszombathelyhez tartozó Szolgagyőr pusztán.11 A nemesi jogállású puszta helyén a középkorban falu volt, mely a kora újkorban elpusztult, s csak a XVIII. század második felében népesedett be ismét. A pusztát a XVII. század végétől nemes családok vették birtokba. A Hunkár család fokozatosan jutott Szolgagyőr és Alsó-Nyeszkenye puszták birtokába.

1797 táján Hunkár Mihály Szolgagyőrt választotta állandó lakásául s birtokai központjául.12 A Telekivel szemben lévő dombdoldalon emeletes, kényelmes kúriát építtetett, melyben a házikápolnát Szent Anna tiszteletére szentelték fel.13 A középbirtokosi státuszt fejezte ki az általa emeltetett családi sírbolt, amelybe közel másfél évszázadon át temetkeztek.14

Hunkár Mihály birtokszerzése nem egyedi eset a járás területén, hiszen a fel- emelkedő családok közül a báró Bésán család Gicen, a Bay család Nagypervaton, a Sidó család Kispervaton építette ki birtokközpontját. A cseszneki járásban számos pusztát a gróf Esterházy (Eszterházy) család cseszneki ága, a pannonhalmi főapátság, a gróf Batthyány család, a gróf Nádasdy család népesített be majorsági zsellérekkel. A birtokgyarapítás meglehetősen korlátozott, hiszen Veszprém megyében a török hódoltság korában is tovább élt a nemesség, ezért a XVIII. században köznemesi uradalmak kialakítására nem volt mód. A birtokszerzés a XVIII. század végén a jól kiépített uradalmak szorításában már csak nehézségek árán, a tönkre menő családok kényszerhelyzetét kihasználva valósulhatott meg.

A tekintélyes és tehetséges Hunkár családot Veszprém megye nemessége hamar befogadta. Hunkár Antal bátyját beválasztották a vármegyei tisztikarba, amelyben a cseszneki járás főszolgabírói hivataláig emelkedett. A család nemességét a vármegye egy' percig sem vitatta, feltehetőleg azért, mert a Hunkár famíliának és vele rokon családok tagjainak Veszprém megyében több helyütt voltak birtokrészeik.

11 Bél Mátyás Bakonyszombathelyt népes, magyar evangélikusok lakta mezővárosként írta le 1735 táján, melynek lakói jobbára az erdő hasznából éltek a galánthai gróf Esterházyak jobbágyaiként, A környező puszták (Nádasd, Nyék, Szolgagyőr, Teszér) közül toként Nyék bérlete révén jutottak megművelhető földhöz. BEL 1989. 55-56. Fél évszázad leforgása alatt lényegesen megváltozott a régió vallási-etnikai képe: 1768 után az uradalom a magyarok mellé katolikus németeket telepített le, s megalapította Németszombathelyt. A cseszneki Esterházyak Teszért (Ácsteszért) 1772-ben többségében katolikus németek, kisebb részt magyarok és néhány szlovák család betelepítésével katolikus faluvá fejlesztették. ILA- KOVACSICS 1964. 103., 297.

Állandó letelepedését jelzi, hogy Győr vármegyétől 1797-ben kért és kapott nemesi bizonyságlevelet, mellyel Veszprém Vármegyében is igazolni tudta nemesi előjogait.

13 SCHEMATISMUS 1909. 93.

14 Az elbeszélések szerint a kastély melletti erdőben lévő családi sírboltot - amennyiben fennmaradt - a sűrű bozótos miatt ma megközelíteni nem lehet.

— 8 —