Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Hunkár Antal visszaemlékezése
divatban lévő három nyomású mód szerént, csak a lovak számát és értékét emeltem. Egy szép fiatal tölgyes erdőt vetettem, melyből most már szép födélfát vágnak, és egy öl hosszú, egy öl széles és 3/4 öl mélységű árok ásásért két rozsét fizetve minden rétet, földet, vágást, a határt is egymástól is elválasztva nyolczezerkilenczszáz öl árkot ásattam. E szerént a legeltetés is könnyebb és biztosabb lön, a fiatal vágásokat is könnyebben meg leitete óvni, a cseléd is nagyobb kényelemmel őrizvén azt előbb leitete feleletre vonni, megtanulván még azt is szegény jó atyámtól, hogy amint a kaszálóra az ugarok dűlnek, abból a rét hosszában egy jó fogást bé kell vetni zabos bükkönynyel, de azon belül ismét egy fogást felszántani és elhagyni. Ezzel mint egy eleven csősszel a rét érintetlen marad főkép a birkától, mely, ha ez nem történ, az ugaron sétálva a birka a kaszálóban észrevétlenül, de kárt nagyot teszen, úgyszólván előre eszik. Valamint azt is szigorúan behoztam, hogy a juhokat soha egész éven át a rétre nem bocsájtattam, hanem a hol a kaszálláskor észre vevém, miszerint a rét már soványkodik, azt télen át apró birka trágyával darabon- kint meghordattam, igy télen soha takarmányban meg nem szorultam. A Pityer dombot pedig, hogy a szél el ne hordja a homokot, agyaggal vastagon, édes atyám példájára meghordattam, valamint a tófenéken lévő iszapot, mely 1821-ben a tavat eleresztvén fennmaradott, amennyi a canálison innend találtatott, négy bival és konyha-lovak erejével egy nyáron a homok földre hordattam, mely sok évig szép rozsot termett. A Mihály-dombi szőlőt pedig szegény bátyám 1818-ban, nehogy a Teleki felül a homok felénk áradjon, mert a teleki szőlőt sokkal később ültették, a lakosoknak és köríillévőknek felosztotta. Igy lassanként, a hol lehetett, javítva az udvart is megváltoztattam. 1831-ben még a szűrű kazalok és asztagok egymás hátán a pajtán belül és udvaron kívül léteztek, ez valóban félelmes volt, ha valahol kigyulladt volna, és azért a mostani szűrű helyét a szántóföldből kihasítottam és most oda takarodánk. A pajtától fogva pedig lóherest és kert formát alkottam, és az egészet szinte a keresztig eggyé formáltam. Azomban Veszprém-, Komárom-, Győr-, Sopron-, Vas-, Zala-megyében 1836- ban keletkezet egy 14 zsiványból álló csapat, Sobri és változtatva Pap Andor és Milfáit név alatt garázdálkodva ezek majd hatan itt, majd nyolczan máshol egyszerre rabolván az egész túl a dunai vidéket ijedtségbe hozták, és midőn már csaknem két évig űzték mesterségüket, deczember 8-án engemet is estve alkonyaikor megtámadának Pap Andor, Milfait még hat pajtással. Engem épen az udvar közepén találván négyen felkésértek, a többi négy alant oszlott el őrségre. f Pap Andor minden fiókot velünk felnyittatott, és az ebédlő teremben feleségestől három legénynyel, felvont fegyverrel őriztetett. Elvittek készpénzt, kevés híjával majdnem kilenczezer forintot, az asszonynak minden drágaságait és aranynémüt, órákat és szereket, még a kis és nagy selyem kendőket. Ezen felül tizenöt darab puskát és pisztolyt, meg az aranylánezon lógó Leopold-rend kis keresztjét, és azzal bézártak bennünket a pinezében. De midőn eltávoztak, onnénd csakhamar kiszabadultunk, de koromsetét lévén az éj, se részünkről, sem közel fekvő katonákkal utánuk menni a fekete földön sikertelen lett volna. Azomban csakhamar egymás után t — 74 — i
