Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Hunkár Antal visszaemlékezése
Ludovica-huszárokhoz,268 de én azt felelvén, hogy Veszprém-megye eránt hálátlan nem lehetek, kire ők mint érdemetlenre egy századot biztanak, engedné meg tehát, hogy tovább is annál megmaradhassak, melyet már jól bétanítottam, és kik már jól meglődözve lévén ezután még nagyobbat is fognak végben vihetni. Tehát igaza van, mondván, akármikor hozzám forduland, mindenekben jóakarójára fog találni. Ezután haza menvén mindaddig, mig a francziára Bécs felé nem ment az insurrectio, minduntalan nagy örömemre bementem a táborba. De történt, hogy midőn János főherczeg felülről parancsot vön, miszerént az egész táborral felsiessen, akkor meg a nádor okolta meg magát, és azt mondá nékie: „Ich gib dir nicht a Katz, noch weniger meine Insurgenten!”269 És ő nem ment vele. Az insurrectio tehát csak Pozsony megyébe Bőősig ment, és János főherczeg csak a maga seregét vezethette fel, holott azólta már strategice270 is meg lön mutatva, hogy ha az insurrectio is felmegyen, Napóleont Károly főherczeg totaliter271 megveri. Pedig ő is azt a hibát követé el oly valóban igen jeles és okos vezér léttére, hogy midőn Napóleon a Dunán már harminczezer embert által tett, a megáradott Duna és a hidra reáeresztett műveink hátuk illegett a hidat elszakasztották volt, akkor Rosenberg lierczeg és több más tábornokok kérték Károly főherczeget, semmisítse meg ezt a 30 000 embert. „Nem, - mondá — jöjjön át Napóleon az egész seregével, itt akarom őt semmivé tenni.” Pedig mily nyereség lett volna Napóleonnak csak egyik kis ujját is lemetszeni. Bezzeg ő azután (úgy mondják. Macdonald marechal javallatára), amidőn mi csakugyan már nagyon szorítottuk volna, centrumunk ellen száz ágyút állított, és azt szétvervén elveszett Wagramnál az ütközet.272 Ezt, amint mondák, Ferencz császár soha Károlynak meg nem tudá engedni. Melyre a császár és az udvar Tatába vette lakását, Beatrixot273 elküldék Nagyváradra büntetésül, mint indittóját ama szerencsétlen háborúnak, és majd egy évig ott kelle nékie maradni, mert Ferencz császár nem tudá elfelejteni, hogy az ő intrigái folytában kénytelen lön leányát egy corsikanusnak274 275 hitesül átadni. A császárnét pedig Budára. Testvére a prímás inlázban hirtelen meghalt még azon évben.278 A császár csak maga volt Tatán, mikor 1810 elején Lauriston marechal mint Napóleon követe Tatába jött Mária Ludovica herczegasszonyt ura számára megkérendő. Amint is azt a császár néki oda is igéré, s ezzel a béke is meglőn, melyet a bécsiek, mivel a Száva környékét is elvesztettük, „en Saufrieden”-nek276 keresztel268 A primási insurgent huszárezred Mária Ludovika királyné nevét viselte. Ezt az ezredet a nyitraival együtt a működő főhadsereghez osztották be, s mind a kettő vitézül harcolt a wagrami csatában, 1809júl. 5. és 6-án. 269 Egy macskát sem adok neked, még kevésbé a nemesi felkelőimet! (német) 270 strategice (latin) = stratégiailag 271 totaliter (latin) = teljesen ~7~ Napóleon 1809. július 5-6-án az alsóausztriai Wagramnál döntő győzelmet aratott a Károly főherceg vezette császári-királyi hadseregen. ~73 Estei Mária Beatrix főhercegasszony (Ferdinánd főherceg, Lombardia kormányzójának felesége) Ferenc király anyósa volt. 274 Corsicanus (latin) = Korzikai = I. Napóleon 275 Károly Ambrus esztergomi érsek 1809. szeptember 2-án hunyt el. 276 Szávai béke (német) — 72 —
