Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Bevezető. Hunkár Antal pályafutása

A címeradomány kiállításáért, esetleges megújításért is tetemes összeget kellett fizetnie az adományozottnak, mely a mindig szűkös királyi kincstárat gyarapította. A befektetés azonban hosszú távon megtérült. A nemesi kiváltságokkal együtt járó előnyök és lehetőségek kiaknázásával az adott család lényegesen javíthatta társadalmi helyzetét, s kellő kitartással, nemzedékek munkájával a társadalmi hierarchia csúcsára is kerülhetett.

A Hunkár família a felvidéki szlovákságból, a Pozsony vármegyei Búrszent- miklósról származott, s települt át előbb Moson, majd Győr megyébe, s ágazott szét a szomszédos Fejér, Sopron, Veszprém vármegyékbe és Somogyba. A családi hagyomány' szerint a címerszerző Hunkár (másként Hayduch, Hajduch) János 1675. január 4-én II. Ferdinándtól katonai érdemeiért kapta a nemességet, amelyet a levágott, s „kardélre hányt” török fejet ábrázoló beszélő címer is pontosan kifejezett.6

A család felemelkedését egyszerre több tényező tette lehetővé: a hagyományosnak számító postamesteri foglalkozás, a gyermekek iskoláztatása s a jó házassági politika. A postamesteri tisztség már önmagában is szaktudást és gazdasági ismereteket igényelt, hiszen iskolázottságot, szakmai tudást, jó kommunikációs készséget feltételezett. Ezenkívül megkövetelte a lótartással, mezei gazdálkodással, pénzügyekkel kapcsolatos ismereteket. A lébényi, majd öttevényi postamesterség a Bécs felé irányuló személy- és áruforgalom miatt átlag feletti jövedelmet biztosított és jelentős tőkefelhalmozást tett lehetővé.

A katolikusnak keresztelt ifjú előtt elvileg számos pálya nyitva állt: az egyházi karrier éppúgy megnyílhatott számára, mint a világi. Ha a papi hivatás iránt vonzódik, hírneves győri kanonok lehet belőle; ha világi pályát választ, birtokán gazdálkodó köznemesként, vármegyei tisztségviselőként, netán uradalmi tisztként, vagy ügyvédként, esetleg a Habsburg-birodalom büszke huszártisztjeként láthatjuk viszont.

Amikor Hunkár Antal 1783. január 1-jén a Győr vármegyei Öttevényen megszületett, a család már természetesnek tartotta, hogy a gyermekeket taníttatja.7 Hunkár Mihály postamester és felesége, az uradalmi tiszti családból származó Mayer Anna gondoskodott arról, hogy az elemi ismeretek otthoni elsajátítása után gimnáziumba kerüljön. A négy Hunkár-gyermek (Johanna, Mihály, Antal, Júlianna)

6 A család nemességszerzésének, leszármazásának tisztázása további kutatást igényel. Az eredeti armális tűzvészben pusztult el, 1754-ben a család Győr Vármegyében tanúvallomásokkal igazolta nemességét. Az igazolási okiratok nem említik az armalis kiadásának időpontját. GyL IV. 1. e. Acta nobilitaria. Investigationes. A Hunkár család nemességvizsgálati iratai, 1754. A Hunkár család címerét és adatait egyetlen heraldikai-genealógiai kézikönyvben sem közölték. A család 1867 után nem kérte (már nem tartotta fontosnak) a nemesség igazolását.

7 Hogy nem egyedi esetről van szó, bizonyítja, hogy a veszprémi postamester szintén taníttatta fiát. Fülöp József (1800-1884) 1826-ban szerezte meg a földmérői oklevelet, ettől kezdve 1854-ig Veszprém Vármegye földmérője volt. V. ö. SZOMAHÁZY 1884.

6 —