Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

garde)247 sétált az udvaron. Ezeket, amint bejártunk, valami szin alatt félre hivták, s akkor leszállottam, és szegény édes atyámat is avval biztatta, hogy nincsen bajom, felmenénk. Ezzel másnapra korán regvei Tónay Simon igen ügyes orvosért kőidének, ki sebeimre lapis infernálisből248 oly felséges írt készített, hogy azok szemlátomást gyógyulának.

Már akkor édes anyám Juli testvér húgommal Esztergomba szaladtak, szegény atyám és Mihály testvér bátyám, akkor főbíró,249 a háznál maradtak, és noha ama két franczia megvédette a házat, de kenyeret és bort mégis mindég készen tartottak, hogy az egyenként jövő és kéregető franciát azzal jó módon elutasítsák. így egyik nap délután, amint az öreg ur mindenfelé őrködött, észreveszi, hogy' az erdő felül ki jön egy lovas franczia, és az ott nyűgben legelő lakos-féle két ló mellé leszáll.

Erre fogja a nagy beszéllő csőt (Sprachrohr), reá kiált: „Lassen Sie das Pferd gehen!”250 A franczia nézeget, nem tudván mi az. Újra reá kiált: „Denn das ist mein Pferd.”251 A kemény hang odaharsogván az úgy megijedett, miszerint kezét a lóról azonnal levevé, „denn dass ist mein Pferd”, erre még inkább megijedett, és lovára felugorván, amint csak lehetett, elnyargalt. Szerettem volna hallani, ezen kalandját otthon mikép beszedette el feleinek. Elég az, hogy a lakos lova meg lön mentve; igy a háznál és a határban úgy meg vala minden a legnagyobb biztosságban, mintha ellenség se lett volna az országban.

Azonban egyszer déltájban csak jön három tiszt és annyi közember. Az öreg ur a kapuig elibék megyen, és monda, jönnének fel, mert úgy' is itt az idő ebédre; kérdék, hogy' bátorságban volnának-e? Azt feleié, hogy ő fejével jót áll érettök. Arra egy legényt mégis Ászár252 felé a dombra kiállítva, felmentek, az ebédnél még arra figyelmeztetvén az öreg urat, tétetné el az ezüst evő eszközt, mert ha huszárjaik találnának idejönni, akkor az nem lenne a legnagyobb bátorságban.

Az istállóban két 5 éves csikó állott, és akkor tanogatták bátyám számára kocsiba, még egyik lovászomtól marada otthon egy túrós hátú fekete ló, mert a többit mind elküldé az öreg ur Bozsokra,253 Gy'őri László bátyámhoz. Az együk francia tiszt, különben jó német, kérdezé, hogy eladók-e azon lovak? mert ők az istállóban már megfordultak. Édes atyám arra azt mondá, hogy nem eladók, hanem ama tiszt, ki Pülly generális adjutánsa volt, válasszon magának egyet, és azt néki ajándékul adja, a második tiszt is válasszon egyet a kettő közül és a harmadik, a fekete marada a harmadiknak, ki csak chyrurgus254 vala és aztán lovát, egy kis pej paraszt kancát ott is hagyta. Erre mind a három felugráltak az asztaltól, és az öreg urat öszve meg öszve csókolták. Aztán pedig, midőn az inas veres bort is töltött volna

"47 sauvegarde (francia) = védelem, oltalom

248 lapis infemalis (latin) = pokolkő; az ezüstnitrát (AgNOj) nevű kristályos anyag megolvasztott, majd rúdalakba megszilárdított tonnájának neve. Híg oldatát fertőtlenítőszerként használták.

249 Hunkár Mihályt 1810-ben Rőtth József tőszolgabíró mellett a cseszneki járás alszolgabírájaként választották újjá. 1815-ben Dombay Ignác került a helyére.

"50 Hagyja békén a lovat! (német)

251 Mivel az az én lovam, (német)

252 Ászár község (Komárom vm.).

254 Bozsok mezőloldi község (Veszprém vm.)

254 chyrurgus (görög eredetű latin) = tábori seborvos

— 68 —