Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

altisztet (mint máskor szokásban vala), de még Einfássungsrottát148 sem fog a magyar insurrectiohoz adni, és oly bosszús volt, hogy Bezerédj, aki jelen vala, nékem azt mondá, csak azt várták, miszerint a szobából őket kikergeti.

El is hiszem, mily bosszús lehetett olyan tapasztalt okos hadivezér, ki az egész jövő szerencsétlenséget világosim átlátá és megjövendölhető, mint aki már annyiszor mérkőzött a franciákkal. A fenn megígértek az udvart legjobb és legszélesebb kedvére hozták, kellett tehát annyi pénzért és jó indulatért pro forma149 egy kis irt is sebeire tenni és az országnak maga költségén valamit engedni; igy támadott a Ludoviceum katonai intézet indítványa, mert az 1805-iki diaeta igen elhamarkodott végén, használva az alkalmat, Vay József indítványára készült egy kis fontos felirat. Ebben az ország panaszkodik, hogy ifjaink katona-tudományokat nem tanulhatnak, és a magyarnak egész Europa előtt bébizonyult vitézsége ad pectora gregariorum redigitur150, azaz tisztnek nem képeztet- hetik és csak a közvitéz sorsára jutott.151

De mit mondott erre a nádor és miként játszá ki a nemzetet: „Az Istenért - mondá - kérem az urakat, most midőn Hannibal ad portás152, az ellenség a küszöbön áll, ily szózattal nem járulhatunk felséges Urunk elébe, ne is tegyük ezen feliratot a diaetális akták közé, hanem csak privative153 adják azt kezembe, majd én fogok felséges Urunk lábaihoz borulni, és azt nékie általadni. Bizonyossá teszem az urakat, hogy a legkegyelmesebb Felség fog, mentül hamarább lehet, errül intézkedni.” Erre a nádor emberei felkiáltának: „Igen jól van, helyesen van!”

Mit lehete mást tenni, a felirat nála maradott, még az akták közé sem jőve, és csak privative mi jegyeztük fel és tettük el. Most tehát már negyedik évre pro forma csak kellett valamit engedni. Történt tehát, hogy midőn a katonai tanodára adandó költségről vala szó, egy-két óra alatt csak az ország gyűlésen egy pár millióin forint lön felajánlva azon feltétellel, hogy a ki hatezer forinton felül igér a legnagyobb összegig, annál maradand örökre a tőkepénz, és csak kamatját fizetendi. De hát még a diaeta után kissebb summákban mennyit adott a nemzet, soha sem tudhattuk meg. Még a státusok tábláján is volt követ, ki ötvenezer forintot is ajánlott, azonban herczeg Eszterházy Miklós a felső táblán csak nyolczezeret, és ekkor gróf Nádasdy Mihály154 elfelejtve magát, megszólamlott: „Na das ist von án Fürsten to wenig”155 - és lön egy általános gúnyos nevetség.

De egyúttal a szép fiatal császárnénak kedvezni akarván, az építendő tanodát Ludoviceumnak keresztelték. Már most megtörtént ugyan a háborúhoz minden készülés, az ezeredek lassankint Olaszhonba indulának és Bajor-ország felé, azonban Napóleon megtudván az egészet, úgy a hadsereg felosztását, azt mondá: „Cela me fait pitié”, ez engem sajnálkozásra gerjeszt. „Majd megtanítom ama főherczeg gyermekeket, hogyan kellessék katonásdit játszani.”

148 Einfassungsrotten (német) = szárnytagok

149 pro forma (latin) = a látszat kedvéért

150 a közkatonák lelkesedésére korlátozódik (latin)

131 Vay József az ellenzék tulajdonkép eni vezére volt, de ment volt a szertelen túlzásoktól.

152 Hannibál a kapuk előtt (latin)

153 privative (latin) = magánúton

154 grófNádasdy Mihály (1746-1826) főispán, királyi íöajtonálló mester.

155 Na, ez egy hercegtől nagyon kevés, (német)

— 50 —