Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Hunkár Antal visszaemlékezése

kor nagy hazafi. Ez 1802/3-diki ottlétemet legnagyobb szerencsémnek tarthatom, mert rendkívüli tudománya, ügyessége, a legfontosabb ügyekbeni játszi könnyűsége őtet valóban mint egy nagy géniét29 30 a hazában kitüntető. Még ama halhatatlan emlékű nagy' ember, az idősb Majláth György' personális31 igy irt neki egyszer Bécsbe mint refendariusnak: „Minütogy az urnái jelesebbett még Diogenes lámpásával sem találnék, azért kérem és ezennel ajánlom ezen ügyet különös figyelmére, igyekezzék fenntartani hazánk régi törvényes szokását, melytől most a bécsi kormány az országot megfosztani igyekszik." Tudniillik: a nádor, a prímás, az ország bírája és a personális Őfelsége jóváhagyásával a királyi táblára nevezett egyéneket itélőmestereknek és assessoroknak32, és ezt 1818-ban a bécsi kormány magának akarta fenntartani, azaz oly férfiakat kinevezni, kik tőle függvén mindég Bécs felé nézzenek.

1803 november hónapban Pestre jöttem juratusnak33, és ott bémehetés és hallgatás szabadsága végett a Királyi Táblán feleskedtettem. Lakást és asztalt pedig nyertem Nagy Sándor hires nevezetes tabuláris34 prókátor és sok nagy urak jurium direktoránál35; de itt még e hónapon nagy baj ért, mert amint a kanczelláriában hatan jurátusok iránk, belép a princzipálisunk, és nekem azt mondá: „Öcsém menjen el Budára, és mondja meg ennek és ennek a consiliariusnak36 ezt és ezt, de ne most mindjárt, hanem a maga comoditására37 bízom.”

Nékem pedig hajlamom lévén minden parancsolómnak még a gondolatját is se- rénységgel eltalálni, csak azt vártam, hogy eltávozzék. Gondolván magamban, Budát egy óra alatt megjárom, és mire az asztalhoz leülünk, én uramnak meg is hozom Budáról a választ, tehát amint valék egy frakkban, útnak indulok, holott akkor az első hideggel a hid karfájáról a jégcseppek is függőnek, és igen erős fagyasztó hideg északi szél fújt, azonban amint a hidra jövök, a budai részen nyitva áll a híd, és egy hajót azon keresztül vontatnak. Én ott már sebesen menvén, kihe- vülten ott állék, de áteresztettek még két hajót, én még mindig ott állék, és ezzel keresztül fáztam, mint a kocsonya.

Midőn a hid betévődött, felügettem ugyan a várba, dolgomat el is végezém, és csakugyan a princzipálist nagyon meglepőm. De estvefelé megtámadott a tüdő- gyulladás (Flussfieber) és a nagy köhögés, és midőn az orvos kikérdezne, ölében ájultam. Ezen betegségem tartott szinte februárius derekáig, és valóban csak ama hires Szombathy orvosunknak és a jóasszonyunk ápolásának köszönhetőm életemet.

1805-ben, novemberben, felmenék Pozsonyba mint absentium magnatum ablegatus38 az országgyűlésre. Itt nyertem az első publico-politicus-statisticus39

29 jubilál = nyugalmaz (a latin jubileum = búcsúév szóból)

30 genie (francia) = lángész, zseni

31 personális (latin) = személynök

12 assessor (latin) = ülnök

33 juratus (latin) = joggyakornok

34 tabularis (latin) = törvényszéki, táblai

35 jurium director (latin) = jogigazgató

36 consiliarius (latin) = tanácsos

97 commoditas (latin) = alkalmasság, célszerűség, kényelem, itt: megítélés.

38 absentium magnatum ablegatus (latin) = távollévő löurak követe, képviselője

— 38