Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)

Források a Hunkár-család történetéhez

hogy mikor alig egy évtized előtt alkotmányunk veszedelemben forgott, a saját anyagi áldozatával is erélyesen küzdött az ország függetlensége és a vármegye önkormányzata mellett. Benne azonban az erős faji öntudat sohse növekedett meggondolatlan szenvedéllyé, az igazi magyart jellemző higgadt megfontolás mindig visszatartotta a szélsőségek keresésétől.

Mint ember modorában kissé kimért. Fellépését komolyság jellemezte, amely azonban nyiltszivüséggel s szivjósággal párosult. Amit valakinek érdekében csak megtehetett, a legnagyobb jóakarattal és odaadással járt utána, s senki se örült jobban a sikernek, mint ő maga. Komoly jelleméből kifolyólag nem várta a bókokat s szépetmondást, nem szerette a tömjénezést, kitűzött céljai után erős elhatározással s kitartással küzdött. A háborús évek alatt is, mikor a jótékonyság gyakorlására szép szerep jutott az otthonmaradottaknak, mindig az elsők között láttuk. Nemes gondolkodására mutat viselkedése, melyet a legkisebb emberrel, vagy akár a legmagasabb méltóságok viselőivel szemben tanúsított. Nem tette gőgössé a kisemberrel érintkezésében előkelő méltósága, de felfelé is megőrizte magyaros, független öntudatát.

Innen-onnan tizenegy évvel előbb, mikor főispáni székét elfoglalta, székfoglaló beszédében hangsúlyozta, hogy a férfias munka embere akar maradni uj minőségében is. ígéretét valóra váltotta. Hivatali működésében a kötelességteljesítésben mindig első akart lenni, s a vármegyét érdeklő dolgokban akadályt, nehézséget nem ismert. Előkelő gondolkozása kellemessé tette viszonyát a tisztviselői karral. A feltétlen igazságszeretet tükröződött vissza minden lépésén, amely mindazonáltal nem nyilvánult meg önkényeskedés alakjában. Iparkodott munkatársait értékük szerint becsülni alant és fent egyaránt. Ügyesen össze tudta egyeztetni a hivatalfőnök mellett a megértő jóbarát modorát, aki a hivatalos ügyek végeztével levetkőzte a hivatalos jelleget, s kellemes társalgás alakjában érintkezett mindazokkal, kikkel működése összehozta.

Politikai tevékenységét mindig a békés megegyezés, a kiegyenlítés létrehozása jellemezte. Akár társadalmi, akár politikai téren a felmerülő ellentéteket minden nagyobb izgalom megelőzésével tapintattal mindig kitudta egyenlíteni. Ezt a tulajdonságát felülről is ismerték s méltányolták is. Mikor az egyik szomszédos törvényhatóság főispánja hazája érdekében kardot rántott, a kormány a helyettesítéssel őt bízta meg.599 S nem csekély eredménnyel, amiről az illető törvényhatóság távozása alkalmával meleg elismeréssel tett tanúságot.

A legkényesebb politikai kérdéseket is mindig színtiszta nyiltszivüséggel kezelte, s ez biztosította számára még politikai ellenfeleinek becsülését is. Ha velük a politikában nem is értett egyet, tudta módját, hogy a társadalmi és gazdasági téren a vármegyét érdeklő kérdésekben az együttműködés útját lehetővé, sőt gyümölcsözővé tegye.

599 1915. augusztus 19-töl az év végéig gróf Széchenyi Viktort, Fejér Vármegye és Székesfehérvár város főispánját helyettesítette, aki a 7. sz. huszárezred tartalékos főhadnagya volt, s királyi engedéllyel bevonult katonának. MÓL Belügyminisztérium Levéltára. 1915-11-11 591. sz. irat. Hunkár Dénes ideiglenes tois- páni kinevezése.

276