Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Források a Hunkár-család történetéhez
vagy utódjaiknak meghalgatásával műegyetemi avagy más közhasznú intézetté át alakitassék. 10-ik ponttól 18-ig bézárólag semmi észrevétel. 19-d ponthoz, mely a’ hazafiusitásról szóll, hozzá adatott, hogy mind azon hazafiusitottak, kik a’ reájok rótt törvényes taksákat mind eddig le nem tették, jövő országgyűlése által a’ hazafiak sorából kitöröltessenek. 20-d - 29-k pontokra bézárólag semmi észrevétel. 30-d ponthoz, mely a’ házi adónak a’ nemesség által felerészben leendő elválalását tárgyazza, hozzá ragasztatott azon megjegyzés, hogy országgyűlésén eg}' czélszerii kulcsnak kidolgozása, mely a’ nemes és nemtelen birtok közti arányt igazságosan meghatározná, volna óhajtandó, ’s csak addig, mig ez megtörténnék, lenne a’ házi adónak nemesség által felerészbeni elválalása értendő. Az ösiségről szólló 31-d pontnak a’ zálogokról ’s különösen a’ birói zálogokról értekező C: alatti czikkclyére azon megjegyzés tétetik, hogy az árverés alá kerülendő nemesi birtok becsének emelése tekintetéből szükséges volna törvény által meghatározni, hogy a’ köz árverésen eladott nemesi birtokot 6 évig visszaváltani ne lehessen, hat évek eltelte után pedig a’ kiváltásra még egy év és egy nap engedtetvén, ha ezen idő alatt a’ kiváltás meg nem történnék, akkor váljék csak az ily birói zálog a’ vevőfélnek örök tulajdonává. 32-d és 33-d pontok észrevétel nélkül helyben hagyattak. 34-d pontra: abban, hogy ő Felsége a’ kamara uradalmaiban ’s koronái kerületekben lakó alattvalóit, sőt a’ szabad királyi, bánya- és szepesi városokat is a’ taksák ’s országgyűlési segedelmek fizetésétől fölmenteni méltóztatott, a’ karok és rendek semmi sérelmet nem látván ’s e’ részben senki által panasz nem is emeltetvén e’ pont kihagyandó. 35-re nints észrevétel. A’ vallásbeli még elintézetlen nehézségeket tárgyazó 36-d pontal egybefüggőleg magára vonta a’ karok és rendek figyelmét az, hogy noha az átmenetről szólló 1844-ki Ill-d törvény czikknek engedelmét az egyházi személyekre, kik az egyházhoz ünnepélyes eskü által kötve ’s lelkiösméret dolgaiban külön egyházi törvények alá vetve vágynak, általánosságban kiterjeszthe- tőnek nem is tartják, mégis a’ törvény kihirdetése óta több egyházi férfiaknak a’ Romano Catholica vallásról a’ protestáns vallásra minden megszoritás nélkül lett átmenete, sőt azoknak protestáns lelkészek által házasságra is lett bocsájtatása megengedtetett vagy legalább elnézetett, miből természetesen a’ papság közt ugyan - miután az illy átmenet a’ kiszabott büntetések ’s minden egyéb kötelességek alóli kibúvás legjobb alkalmának tekintetik - az egyházi fegynek tágulása, a’ világiak közt pedig, midőn az ünnepélyes eskünek megszegői még oltalom alá vétetni tapasztaltainak, az erkölcstelenség és vallásta- lanság terjedése fogna békövetkezni, a’ karok és rendek oda utasitják tehát követjeiket, igyekezzenek a’ jövő országgyűlésen törvényt hozatni az eránt, hogy esküvel kötelezett egyházi személyeknek más vallásra át menni szabad ne légyen mind addig, mig a’ netalán kezeikre bízott pénzekről számot nem adnak, ’s egyéb kötelezettségeiket is tisztába nem hozzák, és mig az átmenet előtt - netalán valamely bűnökért - reájok szabott büntetést ki nem álják, de az átmenet után is kötelező erővel bírjon reájok nézve az ünnepélyesen letett es176 —
