Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Források a Hunkár-család történetéhez
Szolgagyőr, 1844. augusztus 8. Hunkár Antal javaslata a börcsházi28' közbirtokosság birtokának tagosításáról A jelenkornak a nemzeti jóllét növelésére és szilárdítására kitűzött irányát hazánk törvényhozó testületé is sajátjává tévén az utóbbi évtized szülte törvényekben az anyagi érdekeket-is mint annak egygyik fö tényezőjét vette ápoló karjaira, ennek köszönheti létrehozatalát az 1832/6.12- törvény-is,28S * mely az eddigi patriarchalis gazdasági rendszer köteleit megoldva a tulajdonosnak birtokát, mindenkinek kizárásával, a mint azt a méltányosság és örökké szent igazság hozzák magukkal, szabadon és önn tetszése szerinti használatra engedi, ’s e szerént igazi tulajdonává téve az elzártt ipar kapuit megnyitván, magában hazánk jövendő virágzásának szilárd alapját foglalja. E törvénynek jótékonyságát mennyire fogják fel hazánkfiai, eléggé bizonyítják a lefolyt 7 esztendők alatt honnunkban behozott számtalan tagosztályok, és ezeknek elérésénél azon környülmény, hogy a hol birtok kults, birtok jog minden kérdésen kívüliek vagy úrbéri birtok ellen nem áll, többnyire és tsak igen kevés esetben nem, áldozattal-is igyekeznek a fenn idézett törvényt minélelöbb287 gyakorlatba hozni. A fenn említett akadályok közül e Börcsházi pusztában behozandó tagosztálynak egyike se állván útját, mindegyiket az tekintetes közbirtokosok közül sokkal okszerüebb gazdának önn érdekét a szoros igazsággal megegyezhetöleg sokkal jobban felfogónak tudni és ismerni szerencsém van, mint sem azt feltehessem, hogy az fenn idézett törvényt reánk nézve-is nem üdvösnek, sőt talán éppen károsnak akármelyikünk-is vallani nem átallaná, minek folytában azon törvényczikk 18. és 19. §-sai is, melyek az tagosztálynak per utjáni eszközlése által okozott költségeket és ezeknek kamatjait-is megfüzetteüii rendelik, sokkal világosabbak, és kiki előtt jobban tudvák, mint sem attól tartani leheüie, hogy a midőn tsak egy-is a közbirtokosok közül a tagosztályt kívánja, találkozzon egy másik, ki inkább mind magát, mind közbirtokos társait a perre teendő haszontalan költségekkel terhelni, az pernek - mely egyébb eránt az 1807:21d t. ez. 13., 14. és 15. §.-ban foglalt rendelkezések288 alá vettetvén, és igy tsak igen rövid időig tarthatja függőben a tagoszlályt kívánó óhajtását, - le folyta alatt, a jövendő birtok bizonytalansága miatt a szántóföldektől megtagadott trágyázás által szükségképen be kővetkező jövedelem tsökkenésével magát-is inkább károsittam, és utóbb a biró szigorú és bizonytalan ítéletével megelégedni hasznossabbnak tartsa, mint az eddigi sok százak példáját követve, az egyesség útját választani. Ezen előzmények után a tekintetes közbirtokosság világossan következtetheti, hogy én valamint már ez előtt szóval-is kijelentéin, a törvény rendeletivel élni akarok, börcsházi birtokrészemre a tagosztályt létesittetni óhajtóm, és minthogy hinni szeretem, hogy perre, ügyvédre és bíróra szükségünk nem leend, ez érdembeni 35. “S5 Börcsháza puszta a cseszneki főszolgabírói járásban, Szolgagyőr közelében feküdt, közbirtokosság bírta. “í'6 Az 1832/36. évi 12. te. az úrbéri birtokok tagosítását tette lehetővé. 287 Szöveg fölé beszúrt szó. '8S Az 1807:21. te. új erdörendtartást vezetett be az erdőpusztítás megakadályozására. 168 —
