Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Hunkár Antal visszaemlékezése
egészségem is újra felvidult, noha még hónapról-hónapra mindenünket kikeresték, ágyainkat felforgatták, ládáinkat megmotozták, sőt rajtunk való ruha zsebjeit is megnézték egy törzstiszt és hadnagy előtt. Ezenkívül pedig mindennap a Vág- dunára néző ablakunk vasrostélyait megtekintették. A hejábanvalók meg nem tudván ítélni állásunkat a közönséges rossztévő criminálistától529, mert mindnyájan elmehettünk volna a külföldre, és így, midőn magunkat feladónk, a szökés eszünkbe sem vala, hanem napról-napra vártuk kibocsájtatásunkat. Azomban ebben a dologban szegény magyarnak is rosszabb vala a sorsa, mert volt Komáromban 26 cseh ifjú is befogva, és midőn a császár menyegzőt tartott, ezek egyszerre nyertek amnestiát, és a katona-félék, kik cassáltattak lopásért egynéhány évi engedelmet is, de a magyar politikus rabnak egy napot sem engedének, sőt egyikünknek három színű nemzeties takarója lévén azt elvették tőle, és a városban az ő költségén setétkékre festették, és úgy adák neki vissza. Szakáit, barkót viselni nem vala szabad, sőt még sarkantyút sem, ellenben Lombardiából a második zavarba keveredett milánói két olaszt is hoztak közibénk, és ezek előbb nyertek gratiát,530 531 mint a magyarok. Ilyen egyenetlen és részrehajló a német igazság. Midőn vasárnap és ünnepeken a nagyobbik vár kápolnájába 24 fegyver közt kisértek a templomba, és midőn a külső ajtón kimenvén az ostoba profo[s]z ujját felemelvén és azt billegetve olvasta számunkat, közülünk egy azt találá mondani, bizony úgy olvasnak bennünket, mint a birkákat, de ezt csak csendes hangon magunk közt mondá, a profosz ezt bepanaszolván pajtásunkat egy földalatti börtönbe zárták bé 24 órára. Pirker ezalatt megbetegedvén, nagy örömünkre meghalt a még a katonák által is gyűlölt ember, és azon estve 4 profosz leitta magát örömében, hogy ily kegyetlen rossz embertől megszabadulhattak. A mi sorsunk is azonnal jobbra fordult, és vélünk többé senki sem gorombáskodott, igy én mindig udvarunkon, kertemmel mulatám magamat, ahol cgv nyáron többi virágkedvelőkkel 6000 akó víznél is többet elöntöztünk. így aztán egyszer csak reám érett ;una szerencsés óra, melyben október 6-án 1855-ben a várfogságból kiszabadultam, de ott is nagy esztelenséget köveinek el. mert két nappal előbb a nagy várban egy más profosz keze alá egy' különös szobában helyezik el a szabadulőt, és ott ismét újra mindenét megmotozzák, ez vélem is igy történt, de már 6-án regvei a brigadéros adott egy certiIlkától,331 melyen szabadulásom fel vala jegyezve, aztán a profosz kivezetett a várból a városban lakó Polizei-prefektushoz,532 de a várkapunál már öcséim és húgaim elembe jöttek, és 4 év múlva vala közös tiszta szivü örvendezésünk. s"9 criminalist» (latin) = bűnöző. A fogvatartók a politikai foglyokat nem különböztették meg a közönséges bűnözőktől. 530 gratia (latin) = kegyelem 531 certificatum (latin) = bizonyítvány, tanúsítvány, igazolás 532 Polizeiprätekt (német) = rendőrparancsnok 107 —
