Hudi József (szerk.): Hunkár Antal visszaemlékezése és iratai - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 6. (Pápa, 2004)
Hunkár Antal visszaemlékezése
megismerkedém. Hasonló sorsunk leven ötét is. engem is 1809-ben igen megvagdalván a francziák neki quietálni497, nékem pedig Pestre menni kelle, hol is mi igen megbarátkoztunk, de azolta egymást többé nem láttuk. Így odamegyek hozzája, réám ismeri, és kérdő, hol járok? Elbeszélvén sorsomat azt mondja, mennénk a vice-ispányhoz útlevélért, jöjjek hozzá ebédre, a többit majd megmondaná. A vice- ispánytól vettem passust498 Horváth András marhakereskedő névre, és délután levelet a kapitánytól Silingára499, Ádám testvéréhez szólót. Amint is estvére kimentem Világosra, és ott meghaltam. Másnap regveli 10 órakor már Dezső Ádám öcsémnél voltam, ki szívesen látott és ott marasztalt. Itt töltém időmet 1850 november elejéig. Azalatt augusztusban. 23-án Nagyszőlősnél50'1 a magyar had létévé a fegyvert, Görgey pedig Nagyváradra mene Paskevichhoz, de egynéhány nappal előtte gróf Battyány Kázmér és Szemere Bertalan belügyminiszter a magyar koronával megkínálták Váradon létező Constantin orosz nagyherceget, de az azt nem vállalá el, így Kossuth is Oláhországon át Widdinbe menekült. Utjokban pedig Orsóvá körül501 502 a magyar földön a magyar koronát elásták. De a német kormánynak. nem tudom, minő úton értésére esvén azt kiásatta, egy-két napra Bécsbe vitette. és aztán Budán a népnek kitétetvén azt régi szokás szerint most ott őrizteti. Szegény magyarok pedig földönfutókká lettek, aki merre bújhatott vagy mehetett, eltávozott hazájából, többnyire Oláhoszágnak tartva Bulgáriába, Widdin vára alatt letelepedtek, és őket a török császár élelemmel ellátta. De itten a Duna partján tanyázván, minthogy csak rizszsel és birkahússal éltek, és sem bort, sem pálinkát, mellyel azelőtt oly bőven éltek, itt nem leltek, de amellett a sok gyümölcsöt, melylyel Törökország bővelkedik, ették. 400-on felül kolerában elhaltanak. A többi innend Ázsiába szállíttattak és a Fekete tengeren átevezetve Kutahán letelepedtek. innend pedig később ki ismét haza, ki pedig Francziaországba, Angliába, többnyire pedig Amerikába kereste szerencséjét. Én pedig Silingián Deseő Ádám öcsémnél úri módon laktam, ő özvegy és gyermektelen ember vagyonos lévén, minthogy azelőtt Aradmegyében főbíró és 2-ik vice-ispán volt, országúiban lakván nyílt s kellemetes házat tartott, engemet pedig, ha Aradról megtudta, hogy arra német katonaság fog húzódni, Belényes felé 5 óra járásnyira egy igen derék becsületes földesúrhoz, Kosztka Györgyhöz küldött, hol mint menekült és bujdosó igaz testvérileg fogadtattam, s addig ott mulatók, míg Dezső onnét vissza hozatott. Volt nála a kertben és Aradról Pepi öcsémtől, a kapitánytól nyert könyvek olvasásában folytonos mulatságom, mig 1850-ik évnek vége felé, minekelőtte a zsandá- rok Aradra jövénck, báró Forray, született Brunszwik asszony által pesti fő katona commendánsnál kieszközöltük, hogy feljelenthetem magamat a császári bíróság 4,7 quietál (latinból) = itt: nyugton marad 4',s passus (latin) = itt: útlevél 'm Seiend, Silingyia; település Arad vármegye tornovai járásában. 500 Helyesen: Csigerszőllősnél (Arad megye). 501 Kossuth és kísérete 1849. augusztus 17-én Orsovánál hagyta el az országot, s augusztus 30-án érkezett meg a török fennhatóság alatt álló bulgáriai Viddinbe. 502 Kutahije törökországi város Kis-Ázsiában, az ókori Cotyaeum helyén. 1850-51-ben itt volt internálva Kossuth Lajos. 103 —
