Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Barsi egyházmegye
Barsi egyházmegye 81 amely Főmagasságtok joghatósága alá tartozik, és a tekintetes Hont vármegyében van, ugyanazon [vármegye] alispánjának parancsára a hajdúk elfoglalták. Ezek ránk, igen nyomorult lakosokra kegyetlenül heves ütéseket mérvén, lelkipásztorunk feleségét olyannyira megijesztették, hogy a háza padlásáról leugorva elég szörnyű módon lábtörést szenvedett; az iskolamestert pedig, miután kötelekkel összekötözték, és közönséges gonosztevő módjára és ide-oda hurcolták, mi, az igen nyomorult lakosok kénytelenek voltunk 12 forint azonnali letételével a hajdúk kezei közül kiszabadítani. Pedig a mi egyházunk egyike volt azon 90 templomnak, tovább azon négy Hont vármegyeinek, amelyek meg lettek hagyva eredeti állapotukban, és a törvénycikkekben fel lettek sorolva (amint az összegyűjtött tanúvallomásokból nyilvánvalóan látható), és emberemlékezet óta mi, helvét vallásúak birtokoltuk, (van egy Szántó nevű leányegyháza is, amely velünk szomszédos), mégis erőszakkal el lett foglalva, mivel főméltóságú bíboros uraságtok újvári tiszttartója és a sokszor említett vármegye szolgabírája legutóbb ránk, az említett falu lakosaira törvén, és a hely esküdtjeit komolyan megvervén, folyamatos ütlegelés közepette 40 talléros büntetés terhe alatt kikényszerítettek tőlünk egy, az ő igényeik és tetszésük szerint megfogalmazott nyilatkozatot, tudniillik hogy mi a déméndi plébánosnak alárendelt helyünkről semmi szín alatt meg ne kíséreljünk más istentiszteleti helyre menni. Amint ezután jöttek a vasárnapok és más, az egyetemes kereszténység által elfogadott ünnepnapok, az említett Kisdi Zsigmond plébános úr folytonosan leselkedvén a szokásos útvonalak mentén, amelyeken tudniillik vallásunk gyakorlására menni szoktunk, meglepetésszerűen, igen hirtelen ránk, útonlevőkre törvén a velünk lévő dolgoktól és ruháktól gyakorta megfosztott és megbírságolt. [Mivel mi,] Főmagásságtoknak alázatos alattvalói [ezen] sérelmekkel oly nagyon meg vagyunk terhelve, és annyira elszegényedtünk, Felségtek kegyelmes lábaihoz hódolattal lehajolva alázatosan könyörgünk, hogy addig az ideig, amíg a császárikirályi bizottság közreműködése által bármilyen módon is el nem lesz döntve ezen mi ügyünk, méltóztassék megtiltani, hogy a Főmagasságtok joghatósága alá tartozó plébánosunk minket megzavarjon, méltóztasson számunkra istentiszteleti helyet biztosítani, oda szolgálat céljából lelkipásztort beiktatni, és a mi vallásunk gyakorlására utasítani. Mi pedig, amíg élünk, nem fogunk felhagyni azzal, hogy viszonozzuk bíborosi Főmagasságtoknak ezt a kegyelmét és jóságát, melyet irányunkban, nyomorult alattvalók irányában gyakorolt. Ugyanazon Felségteknek és Főmagasságotoknak alázatos és örökké alattvalói: a Hont vármegyében lévő Füzesgyarmat helvét hitvalláshoz tartozó lakói, kegyelmes rendeletét várva
