Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Barsi egyházmegye
78 Barsi egyházmegye fogva Pozsonyba vitetett, ahol egy teljes év időtartamáig fogságban voltak, egyet közülük a halál elragadott, és csupán attól az időtől kezdve éri zaklatás a kérdőpontokban említett lakosokat. Azt tudja még vallani, hogy nem mások, csupán a tisztelendő Rácz János úr, és ő is csak egy évig akarta magát beik- tattatni a füzesgyarmati egyházba, amint a tisztelendő Knolszky Gáspár úr is. A harmadik tanú, Pálinkás Jakab, római katolikus, ugyanott és ugyanannak ispánja, mintegy 57 éves, eskü alatt vizsgálva minden kérdőpontra hasonlóan vallott, mint a megelőző, sorban a második tanú. A negyedik tanú, Bánya Mátyás, római katolikus dalmadi lakos, a néhai Frehy János úr hátramaradt özvegyének jobbágya, mintegy 40 éves, eskü alatt vizsgálva az elsőre egyenesen úgy vallott, mint az előző három tanú. A másodikra is ugyanúgy, hozzátéve, hogy midőn tisztelendő Rácz János úr a tanítójával, tudniillik ezen tanú rokonával Füzesgyarmat faluba be akart vonulni, ezen hely lakói ellenállást tanúsítottak, sőt magát a mondott tisztelendő urat sem engedték oda. Az ötödik tanú, nemes Nyilas János, Kiskér faluban lakó, mintegy 50 éves, eskü alatt vizsgálva vallotta, hogy mindig szabad vallásgyakorlatuk volt, továbbá úgy emlékszik, hogy Füzesgyarmat falu szolgált a helvét vallás lelkészének székhelyéül és lakhelyéül, amint azt is jól tudja, hogy ezek is laktak itt. A másodikra, miként az ösz- szes előző [tanú], A hatodik tanú, Nagy Mihály, ugyanott lakó nemes, mitegy 76 éves, eskü alatt vizsgálva az elsőre vallotta, hogy a füzesgyarmatiaknak mindenféle akadályoztatás nélkül volt felügyelő lelkipásztoruk, és bármiféle üldözésre, amely ezen zavargások ideje előtt keletkezett volna, nem emlékszik. A másodikra: jól tudja, hogy ezek a füzesgyarmatiak a templomot békében birtokolták, sőt a már említett kegyes emlékű érsek urak idejében sem érte őket egyáltalán sanyargatás vagy zaklatás a szabad vallásgyakorlat címén, hanem a lelkipásztoraik mindenkor nyugodtan és békésen működtek az ő fentebb emlegetett templomukban. A hetedik tanú, Nagy István szabados, Bori faluban lakó, mintegy 70 éves, eskü alatt vizsgálva vallotta az elsőre, hogy mindig békében volt és maradt ott a helvét hitvallású lelkipásztor, és csak a legutóbbi lázongások idején lett elűzve az ő lelki- pásztoruk. A másodikra mindenben úgy vallott, miként a megelőző tanúk. A nyolcadik tanú, Kolgo János, csánki54 lakos, Mészáros László nemes úr jobbágya, mintegy 66 éves, eskü alatt vizsgálva úgy az első, mint a második kérdőpontra úgy vallott, mint az előző tanúk. A kilencedik tanú, Márkus István, szántói lakos, a ciszterci szent rend jobbágya, mintegy 43 éves, eskü alatt vizsgálva azt vallotta az elsőre, hogy gyermekkorában a kérdőpontokban emlegetett Füzesgyarmat faluban járt iskolába, és nem emlékszik, 54 Csank (Hont vm.)
