Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
Veszprémi egyházmegye 509 során sem került napvilágra, márpedig ha ilyen valaha is felbukkant volna, ahogyan az ilyen Írásokat természetüknél fogva egyetértéssel, sőt mindenki tudtával szokták kiadni, akkor ez sokáig mindnyájunk számára nem maradhatott volna ismeretlen, de nem tudjuk ezt tenni.187 1. Azt állítani, hogy ez [a nyilatkozat] az 1700. évben, abban az időben lett kiadva, miután a katolikus plébánosokat az elégedetlenek elűzték, ez teljesen ellentmond az időpontok figyelembevételének. Ugyanis az 1700. évben híre[-hamva] sem volt az elégedetleneknek, így senkit semmilyen módon nem tudtak elzavarni, a mi területeinkre csak az 1703. évtől hatoltak be. 2. Azt mondja, hogy ez latin szöveggel lett fogalmazva, ez önmaga érvként szolgál, hisz a mi eleink egyszerű emberek lévén, akik a latin nyelvet nem ismerték, nem lehettek ezen [levél] szerzői. 3. Állítólag az aláírók [a következők] voltak: Nagy István, akiről bizonyosan tudják, hogy nem bíró volt, ahogy állította, hanem egy fiatal ember, aki elhagyta feleségét, és — ahogy nevezték — szabados188 volt; Illyés Mihály, aki az állítólagos nyilatkozat keletkezése előtt már bizonyosan hiányzott az élők közül, miután a töröktől a fején kapott egy kardcsapást; Mórocz György, aki azokban az időkben ifjúkorát élte, és Ambrus János, aki éppen abban az időben a falu tehénpásztora volt. Hogy ezek mind képesek lettek volna nyilatkozatot adni, az részint lehetetlenség, ugyanis a halottnak semmiféle érintkezése nem állhat fenn az élőkkel, részint pedig híjával van a valószínűségnek is. Mert ki hinné el, hogy őseink egy ilyen súlyos feladatot egy ifjú gyerekemberre vagy egy tehénpásztorra ruháztak rá, akiket a saját helyzetük miatt a többieknél arra sokkal alkalmasabbnak tartottak; bár ez minden kétségen kívül állítva nincs, mégis igen kevéssé hihető. De ha valóban ez a dolog semmiféle fenti nehézséggel nem küszködne, három vagy négy ilyesféle ember az ügyről, vagyis ezekről nyilatkozván akkor sem adhatott volna a közösség vagyonára érvényes és azt terhelő kötelezvényt mindenkinek, mind a jelenleg élőknek, mind az ezután születőknek a kárára. Azokban az időkben történetesen még pecsétünk sem volt, mégis azt a közlést kaptuk, hogy [egy pecsét] volt a nyilatkozatra nyomva, márcsak ezért is, ha az rá volt nyomva, az a szükséges következtetés, hogy mégsem lehetett valódi. Mielőtt ugyanis bármely dolog létezne, senki sem tudja használni. De ezeken felül más is adódott, ami miatt szükségessé vált, hogy mi, keneseiek és vörösberényiek mentesek és védettek maradjunk minden további támadástól. Magától értetődően a kápolnaépítés, mely saját munkánkkal és költségünkön történt, melyet a vármegye előtt is törvényesen igazoltunk, és ugyanazon [vármegyét] felkértük arra, hogy erről alázatosan tudósítsa Szentséges Felségteket, miután földesurunknak a római katolikusok érdekében történő követelésére ez az örök békét és 187 Ti. beszámolni egy ilyen irat létéről. 188 Agilis: nemes anyától és nem nemes apától származó egyén, aki személye után adót fizetett. nemesi telke után azonban adómentességet élvezett.
