Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
Veszprémi egyházmegye 495 hogy a vármegye tudósítását a nagyméltóságú [Királyi Helytartótanács felküldi mélyen tisztelt Szentséges Felségteknek, a nagyméltóságú Királyi [Helytartó]tanács egyedül azért, mert a földesuraság a mi bizonyítékainkra semmit sem válaszolt, hogy válaszoljon, ezen folyó évben március 21-i dátum alatt visszaküldte, és ezen felül meghagyta azt is, hogy az iskolamester legyen eltiltva minden lelkipásztori feladattól, amint a május 11. napján tartott közgyűlésről kiküldött szolgabíró is május 25. napján ugyanét eltiltotta. Mi pedig az iskolamesterrel együtt választ adtunk erre, és ezt a 3. szám alatt csatoltuk. Tartunk azonban attól, nehogy Szentséges Felségtek tudtán kívül kár érjen minket azáltal, hogy mielőtt ügyeink mélyen tisztelt Szentséges Felségtek kegyes színe elé jutnának, Szentséges Felségtek tevékenysége nélkül legyenek eldöntve, pedig a vallási ügyek egyedül az ő legfelsőbb ítélkezésének vannak fenntartva. Legkegyesebb Úrnő! Vallásunk gyakorlása, amint a mi 2. számú [mellékletünk] fejtegetéséből kitűnik, olyannyira ősi, hogy jeles írással bizonyíthatóan az már az 1640. évben a miénk volt, és az 1687. évben is a legutóbbi időkig folytonosan gyakoroltuk, amíg a földesuraság tette révén meg nem lett tagadva körülbelül tizenhárom évvel ezelőtt, hogy a lelkipásztor egy másiknak a helyébe be legyen iktatva. Azért a fentemlített körülmények közepette is addig, amíg Szentséges Felségtek által teljesen jogainkba vissza nem leszünk helyezve, úgy hisszük, hogy az iskolamesternek, ha nem is lelkipásztori szolgálatokat, de legalább nyilvános könyörgéseket szabad végeznie. Mindenesetre a földesuraság cselekedete nem tudta a mi [val- lásjgyakorlatunk jogát aláásni, mélyen tisztelt Szentséges Felségtek 1749-ből való, a nagyméltóságú [Helytartójtanács által megküldött kegyes rendelete is az iskolamestereket csak a beszédek elmondásától és beszédtárak felolvasásától tiltotta el ott, ahol nincsenek lelkipásztorok, nem pedig nyilvános könyörgések tartásától, melyek igen szükségesek a legfőbb isteni akarat kiengesztelése érdekében. De még ha nálunk a lelkipásztor a földesuraság cselekedete révén akadályoztatva is van, nemléte érdekében nem jöhet szóba semmiféle fontolgatás azért, mert Szentséges Felségtek még nem határozott úgy, hogy nem szabad nálunk vallásunk szerinti lelki- pásztornak lenni, azután [amiatt sem], mert Szentséges Felségtek rendelkezésén túl is az ország törvényei ellenére bármilyen módon akadályoztatott személyek helyett az 1647. évben szerkesztett 5. törvénycikk 3. engedménye és a 7. törvénycikk értelmében szabad más személyt beiktatni. Ezért magunkat alázatosan Szentséges Felségtek megszentelt lábai elé vetve az isteni irgalom segítségül hívásával könyörgünk, vármegyénknél méltóztassék mélyen tisztelt Szentséges Felségtek azon legkegyesebb rendeknél elérni, hogy minket addig is védelmezzenek meg a nyilvános könyörgések szokásának gyakorlatában, amíg vallásgyakorlatunk ügye a szokott úton Szentséges Felségtek kegyes színe elé nem kerül, és Szentséges Felségtek ezzel kapcsolatban végső határozatot nem hoz, nehogy megtörténjék, hogy kizárólag a lelkipásztor beiktatását megakadályozó
