Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
Veszprémi egyházmegye 483 Pro qua gratia et clementia Caesareo Regia homagiali cum subiectione et obsequio emorimur. Maiestatis Vestrae Sacratissimae humilimi, perpetuoque fideles subditi possessionis Hagymáskér comitatui Veszpre- miensi adiacentis incolae Helveticae confessioni addicti Exhibita est Augustissimo Imperatori die 2~ Julii 1771. Legszentségesebb, stb. Bíró Márton, sok évvel ezelőtt veszprémi püspök, amint nem hagyott fel azzal, hogy ezen vidék vallásunknak elkötelezett minden hívét, amíg élt, a legsúlyosabb üldözésekkel sújtsa, így minket is, amennyire csak keresztény emberek képesek rá, a lehető legnagyobb bajba hozott. Az 1747. évben ugyanis, kicsivel Húsvét ünnepe után imaházunkba, amelyet szilárd anyagokból építve igen ősi idők óta birtokoltunk, vizsgálata tetszetős címén kíséretével együtt betörvén, azt ugyanazon eljárással lefoglalta, és javainkkal együtt, amelyeket abban birtokoltunk, [és] onnan kivinni parancsolta, a katolikusok használatába adta, bár azok számszerűen csak hárman vagy négyen laknak köztünk, minket, egyszerű embereket eközben elbűvölvén csábító, ám, mint később az istentiszteletet jódarabig magánháznál folytató lelkész és az iskolamester általa a következő évben végrehajtott elbocsátásából megtudtuk, üres ígéretekkel arra vonatkozóan, hogy engedélyt kapunk egy másik imaház fából való felépítésére. így tehát az igen ősi imaháztól és [vallásjgyakorlattól, valamint a lelkész és az iskolamester eltartásától látszólag helyes úton, hasonlóképpen helyes okkal bármiféle legfelségesebb közbelépés és rendelkezés híjával megfosztván, egészen attól az időtől fogva egész közösségünk el lett zárva attól a lehetőségtől, hogy az Istent tisztelje, a gyermekeket pedig az Isten és vallásunk alapelveinek félelmére nevelje, és [így] arra kényszerül, hogy ne csupán csak gyászos és nyomorúságos, hanem még emberhez sem méltó életet éljen. Legkegyelmesebb Asszony! Amint az Isteni Gondviselés ránk az odaadást és Szentséges Felségtek iránti engedelmesség kötelezettségét rótta, úgy Szentséges Felségtek részére a felek megvédésének és megoltalmazásának [feladatát] szabta bármely alattvaló-társunk hatalmaskodásával és jogtalanságaival szemben. Hogy a jogtalanság, mely minket ért, mennyire súlyos, és milyen méltánytalan, kegyesen méltóztassék áttekinteni Szentséges Felségtek ugyanazoknak az igen alázatosan előterjesztett felsorolásából. Ugyanerre gyógyírt keresni az elkövető életében nem csupán haszontalan, de — amennyire hajlamos volt a bosszúállásra — ránk nézve veszélyes is volt, halála után pedig, ahogyan másoknak, akik hasonló esetben előálltak és egészen eddig a gyógyírt Szentséges Felségtek kegyeinek
