Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Veszprémi egyházmegye
468 Veszprémi egyházmegye Ferentz,67 Dubnitzai Istvány,68 Pőstényi Mihály69 captalanbeli urakkal és más egyéb plebanusokkal, captolan físcusával, egy nehány tselédivel és embereivel oda menvén, azonnal a templom kultsát kérte a prédikátornétul, kinek az ura az előtt nem régibe holt meg, interimaliter más szolgálván akor azon eklesiában, nem bántotta a predikátornét, hanem a mesterhez menvén, mint hogy tsak a mestemét kapta oda haza, attól kérte a kultsot, ki is midőn nem atta volna kezében, azonnal le verette a mestemét a főidre, és onnand el menvén parantsolt a íiscusnak, hogy a templomot és a parochialis házakat petsétellye bé, mellyet is midőn a fiscus meg tselekedett volna, nagy lárma esik a faluba, a férfiak aratásnak ideje lévén, mint hogy kin voltak a mezőben, az oda haza való aszszonyok őszve tódulván, midőn oltalmazták volna a templomot, ütötték, verték, rugdosták a fent nevezett urak és ezeknek tselédi szegényeket, nagy sirás, rivás lévén, azomban félre ütötték az harangot, a mezőben meg halván a férfiak a lármát, haza szalattanak és a midőn látnák mind templomjokat, mind feleségeiket veszedelemben forogni, az urak ellen ki keltek, és a mint lehetett magokat oltalmazták. Az urak mihelyest el mentek, a templomban bé mentek és imádkoztak. Ennek utánna mintegy másfél esztendőre a tekintetes kaptalanbeli urak a tekintetes vármegyének assis- tentiajával fő birájával, Dotzi Antal úrral70 és esküttyével hirtelen minden reménységeken kivűl reájok mentek, egy compania vasas némettel, a templomot kömyűl veszik, a templom kultsát kérvén, midőn ezek nem adták, magok a prédikátor házában bé rohanván, a kultsot kezekhez vették, és a templomot ki nyitván magoknak el foglalták. Eleget protestaltak, de haszontalan volt. Nevezetesen midőn oda való nemes Balog János kérte volna a királyi parantsolatot, a fő biro azt mondotta: eppen majd tartozik valaki a ked órának fititani a királyi parantsolatot. Sok sirás és iszonyú jajgatás között, erőszakos képpen meg fosztattak lévén a templomtol, még sem nyughattak meg, ha nem egynéhány hét múlva, éjszaka mint egy tizen egy óra tájban a vármegye katonai, más embereket is vévén magok mellé, hirtelen reájok ütöttek és azok kőzzűl a kik még a templomnak első el petsetelésekor oltalmazták vala a templomot négy aszszonyt és négy férfit kegyetlenül meg kötözvén az eger szegi tőmlőczbe vitték, fél esztendeig ott győtrőtték, vallásoknak meg változtatására kinszeritették, a mint hogy 67 Szentimrei (Szabó) Xav. Ferenc (1699—1758) 1726-tól nagyvázsonyi plébános és székes- egyházi esperes, 1735-től veszprémi kanonok. PFEIFFER 1987. 208-209. 68 Dubniczay (Korcsek) István (megh. 1766) 1737-től hantai prépost, 1740-től veszprémi kanonok. 1763-ban lemondott kanonoki javadalmáról és haláláig a zirci ciszterciták között élt. PFEIFFER 1987. 93. Pöstyényi Mihály (1691-1755) plébános, majd 1733-tól veszprémi kanonok. PFEIFFER 1987. 176-177. 70 Dóczy Antal 1747-1765 között volt a tapolcai járás alszolgabírája, és csak később, 1765- 1773 között főszolgabírája. MOLNÁR 2000b. 400.
