Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)

Veszprémi egyházmegye

Veszprémi egyházmegye

453

pátenshez hozzákapcsolódva egy biztosítéklevél is ki lett adva arról, hogy ezek részére, amennyiben az ágostai vagy a helvét hitvallásnak vannak elkötelezve, kegyesen engedélyezve lesz vallásuk szabad gyakorlata és lelkészeik beiktatása, amint majd ezen [iratok] ide alázatosan csatolt hiteles másolataiból Szentséges Felségtek meg méltóztatik ismerni.

Ezeknek, mármint a szent és megmásíthatatlan, valamint nekünk kétségtelen biztonságot nyújtó császári és királyi szónak hitelt adva, amint illendő is, hátrahagyva ősi településeinket, továbbá ezekben birtokolt és gyakorolt vallásszabadságunkat, teleségeinkkel és gyermekeinkkel egyetemben Magyarországra költöztünk, és miután ügyeinket rendbe tenni akarván rövid ideig a tekintetes Veszprém vármegyéhez tartozó Tótvázsony faluban tartózkodtunk, ugyanezen vármegyébe kebelezett Zánka pusztán telepedtünk le, és ugyanott, miután iskolamestert iktattunk be, aki minket az éneklésben és imádságban vezet és a szentbeszédeket megtartja, gyermekeinket pedig a betűk, a vallás, valamint az Isten, a király és a hozzátartozók iránti kötelességek ismeretére oktatja, vallásunk gyakorlását 19 éven át, amíg persze a vallás és lelkiismeret nemrég kegyesen nekünk engedélyezett szabadságának emlékezete fennállt, zavartalanul fenntartottuk.

Miután azonban kissé halványult eme kegyes engedély emlékezete, csakhamar a vármegye egyik szolgabírája még ezt a csekély [vallásjgyakorlatunkat is megzavarta iskolamesterünk elűzésével, és abba a helyzetbe juttatott minket, amiben már 16 éve joggal panaszkodunk. Ez pedig magát úgy tüntette fel, hogy ezt nem saját kezdeményezésből, hanem kegyes királyi parancs alapján cselekedte, az ő merész tette azonban számunkra állandóan csupán saját és magán jellegű [dolognak] tűnik, és most, bár így látszik, mégsem tudjuk semmiképpen sem elhinni, hogy amit legfelsőbb királyi címen kaptunk, az idehívásunk érdekében a vallás és a lelkiismeret szabadságát számunkra kétségkívül engedélyező biztosítéklevél, mely mindenfelé a népek számára szent és sérthetetlen szokott lenni, és amelynek mi is hitelt adván, székhelyünket és szabad vallásgyakorlatunkat feladtuk, másodszor is ugyanazon királyi címen néhány évvel később vissza legyen vonva, vallásunknak és a lelkiismeretnek az egész világ előtt oly ünnepélyesen megígért és engedélyezett szabadságát pedig ilyen egyszerűen érvénytelenítsék és elvegyék tőlünk.

Hogy a megtörtént ügy következtében mind a nekünk kegyesen megengedett jogok, mind a szent és sérthetetlen császári és királyi szó és biztosíték megsértése, amint illik, meg legyen büntetve, és úgy jogaink, mint a kegyes királyi biztosíték ereje és érvénye helyre legyen hozva, Szentséges Felségteknek alázatosan könyörgünk mindegyik hűséges alattvalója iránti kegyéért, hogy az egyszer ugyanezeknek legfelsőbb királyi címen megadott kegyes biztosítéklevél fenntartása érdekében könyörü- letességgel méltóztassék nekünk újból kegyesen megengedni, hogy lehetőségünk legyen újra beiktatni részint az iskolamestert, ahogyan korábban is szokásban volt, részint, hogy nekünk a jóval nagyobb kegy és jóság bizonyítékát nyújtsa, a lelki