Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Pápai egyházmegye
316 Pápai egyházmegye Még akkor is nem szakadott félbe az exercitium, hanem in anno 1752. mense Maio, akkori földes ur, gróff Eszterházy Ferentz parancsolatjából Bitó Jósef praefectus133 el menvén Szeretsenben Túri Ferentz névű akkori prédikátortol a’ templom kulcsát kérte, hogy nem engedelmeskedett, mind a’ prédikátort, mind az ecclésia elöljáróit kötöztetéssel ’s tömlötztetéssel fenyegette, melytől meg rémülvén a templom kulcsát által adták, tévén ollyatén Ígéretet a’ praefectus, hogy más templom helyet és parochiát fog ki mutatni. Éhez képest hamarjában az elöljárók gróf Eszterházy Ferentzet instan- tiájokkal reqvirálták, melyet indorsalván azt válaszolta: hogy confession lévő mestert ugyan tarthassanak, de prédikátort szabad nem lészen, aki osztán holtig valamely alá való istállóba naponként közöttök könyörgeseket tett, gyermekeiket tanította. Ez volt Berhidai Mihály. A földes ur instantiájokat viszsza nem adta, hanem tölök viszsza vette és cassalta. A’ mester holta után azon földes úrhoz fojamodtak instantiájokkal, mely irattatatott 12. Junii 1752., kérvén, hogy ha már prédikátoroktól meg fosztattak, avagy csak azt engedné meg, hogy a’ három sátoros innepekben a’ betegekre és öregekre nézve szabad légyen confessiojokon lévő prédikátort bé vinni az úri szent vacsorának ki szolgáltatására. Másodszor, hogy a plébánosoknak ne kénteleníttessenek egyebet praestalni a stolaris fizetésen kívül. Mely instantiajokat a földes ur igy mdorsalta: ezen instantiátokra resolutiomat pápai jószágom praefectusa, Bitó Jósef ur szóval meg fogja néktek jelenteni, amelyhez is magatokat minden módón alkalmaztassátok, különben sem cselekedvén. Kőit Posonyban, die 14. Julii anno 1752. Ezen índorsált instantiát repraesentalták Bitó Josefnek, de az instantiában kért két dolgokat semmíképen meg nem engedte. Azután anno 1763. oskola mester Berhidai Mihály meg halván, mingyárt másnap Takácsiból vittek bé mesternek egy Tokay nevű deákot, ki a’ meg holt mestert az nap ki késérvén mint egy hétig ott is szolgált, de akkori gyömörei plebánus Veres Jósef szüntelen izengetett reá fenyegetvén meg kötöztetéssel, ha el nem költözik. A deák el ment közülök. Mingyárt azért requirálták pápai praeíectust Tóth Istvánt134 ujj mesternek bé vitethetése felől, az invitálta akkori tatai dominium régensé- hez, Balogh Ferentz1’3 úrhoz, kit is instantiajokkal kértek, hogy mivel néhai földes urok, gróff Eszterhazi Ferentz scripto tenus facultalta őket mesternek tartása eránt, emellett a királyi resolutiokkal sem ellenkezik egyik mesternek halálával a’ másiknak bévitele, engedné meg, hogy magok közé mestert 133 Bittó József 1739-ben devecseri provizor (tiszttartó), 1750-tól pápai uradalmi prefektus (j ószágkormányzó). FÜLÖP 1994. 240-241. 1 4 TÓTH István 1765-1771 között volt pápai prefektus. HUDI 2000. 85. Balogh Ferenc 1762-1765 között a pápa-ugod-devecseri uradalmat is kormányozta. FÜLÖP 1994. 252.
