Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben
Bevezető tanulmány 21 ugyanez az arány 121:170, Apátiban nem volt vita, itt az „aprók és öregek”, tehát az úrvacsorában még nem részesültek és az idősebb egyháztagok 123-an voltak. Ezekben a vitás esetekben a prédikátor összeírásában feltüntetett magasabb számadatot vettük figyelembe. A felmérés során igyekeztek adatokat szerezni a helybeli római katolikusok és az evangélikusok létszámáról is. Általános helyi társadalmi képletként fölvázolható, hogy az összeírásban található helységek túlnyomó többségében a reformátusok voltak számbeli fölényben, s ők alkották a módos gazdaréteget, míg a kisebbségben lévő katolikusok a földesurak szolgái, bérlői, s újpolgárai (cigányai) közül kerültek ki. (A reformátusok, katolikusok és evangélikusok mellett a cigányokat néha külön csoportként tüntették fel.) Az öntudatos református gazdák különállásukat fejezték ki, amikor azt hangsúlyozták, hogy az adott községben katolikus gazda nincs, a katolikusok „gyültmentek”, s „többnyire szolgák”. Természetesen más eredményt kapunk, ha a katolikus püspöki vizitációk, s ezek alapján a vármegyék népességének felekezeti megoszlását vizsgáljuk: a fél Dunántúlt magában foglaló veszprémi püspökség területén az 1750-es években a protestánsok a lakosságnak alig több mint egyötödét alkották.32 Ha az 1773-ben készült helységnévtár adatait vennénk alapul, még erősebb színekkel rajzolhatnánk a katolikus plébániákat, iskolákat a régió elképzelt felekezeti térképére.33 Az összeírás adatainak felhasználásával fogalmat alkothatunk arról, hogy hány településen éltek reformátusok a vallásüldözések megkezdése előtt. Ha a virágzó és árva eklézsiák mellett a filiák és szórványok településeit is figyelembe vesszük, megkapjuk a kívánt számot. Az összeírás alapján végeredményben azt mondhatjuk, hogy az egyházkerület területén a XVII-XVIII. században több mint 400 településen éltek ki- sebb-nagyobb számban reformátusok, azonban 1774-ben ezen református közösségeknek egy része már elpusztult, másik része pap és tanító nélkül árválkodott; a működő egyházszervezet a közösségeknek csak kisebb hányadát fogta össze. 32 TÜSKÉS Gábor-KNAPP Éva: Padányi Bíró Márton és a dunántúli protestantizmus. = Veszprémi Történelmi Tár 1989. II. 143. (A tanulmány árnyalt, s felekezeti elfogultságtól mentes képet rajzol Padányi egyházszervezői, hittérítő tevékenységéről.) 33 Lexicon locorum Regni Hungáriáé populosorum anno 1773 officiose confectum. Buda- pestini, 1920. A lexikon pl. Mosonban, Nyitra, Turóc megyében egyetlen református eklézsiát sem említ, Pozsonyban is csak Rété református.
