Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben
Bevezető tanulmány 5 Igar), ahol a viszonylag nagy számú reformátusság ellenére a közösségnek soha nem volt se temploma, se lelkésze. A formai különbségek nem markánsak, hiszen mindenütt igyekeztek követni a megküldött kérdőpontokat. Eltérés csak a sorrendiségben van. Néhol ábécérendbe szedték a falvakat, néhol megrajzolható az összeíró útvonala. Eltérések vannak a vallásgyakorlat tárgyában keletkezett iratok (kérvények, leiratok, feliratok, tanúkihallgatások, rcndeletek) bemásolása tekintetében is. Volt, ahol a falu neve alatt szerepelnek a latin nyelvű okiratok, más esetben a jegyzőkönyv végén, együtt, de legtöbb helyen egyáltalán nem másolták be az iratokat. Az összeírások közül két egyházmegye emelkedik ki. Mindenekelőtt a barsi traktus összeírása, mely a legteljesebbnek mondható. Szobonya István esperes (1769-1790) minden bizonnyal „túlteljesítette” a kerületi közgyűlés határozatát. Ebben az egyházmegyében ugyanis a kérdésekre adott válaszok mellett minden településen név szerint összeírták a reformátusokat, szemben a többi egyházmegyével, ahol csak számszerűen jelölték. A pápai egyházmegye összeírása szintén adatgazdag. A nagyon alapos, a kérdőpontokat hűen követő és azokat megválaszoló összeírás részben Torkos Jakab dunántúli püspök, adászteveli prédikátor kézírása, mely azt mutatja, hogy a püspök a Pápa környéki eklézsiák felmérésében személyesen is részt vehetett. A forrásról A Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtárának Kézirattárában (DREKK) őrzött egyházkerületi összeírás 7 darab fólió nagyságú füzetben maradt fenn. A korábban levéltári anyagot képező jegyzőkönyvek minden valószínűség szerint azok a példányok, amelyek az összeírást követően, az 1774-es közgyűlési határozat értelmében a kerületi levéltárba kerültek. A második világháború végéig az egyházkerületi levéltár őrizte, melynek anyagát a pápai Református Kollégium hadikórházzá nyilvánítása folytán a Kollégium udvarára szórták. Az iratokban jelentős kár keletkezett, a levéltári rend is megbomlott. A háborút túlélt levéltári anyagot összegyűjtötték és újrarendezték az ötvenes években. Az iratmentés során azonban az 1774-es egyházleírás nem került elő. A most publikálásra kerülő egyházkerületi összeírások csak 1970 januárjában kerültek ismét a Gyűjtemények tulajdonába. Addig a megsemmisültnek hitt iratokat Kiss Antal pápai lakos őrizte „készséggel és jóhiszeműen”. Az átadás
