Hudi József (szerk.): Dunántúli egyházleírások a XVIII. századból - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 5. (Pápa, 2002)
Hadi József–Jakab Réka: A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-ben
Bevezető tanulmány 13 A közgyűlési határozat értelmében az összeírásra két hónapot szántak. Az is kimondták, hogy az espereseknek az összeírásokat 3 példányban kell elkészíteni. Ezekből egy-egy példányt kellett küldeni Ráday Gedeon egyházkerületi fogondnoknak (1774-1792), Nagy Sámuel bécsi ágensnek,16 valamint Torkos Jakab püspöknek.17 Az elkészült „számos beteg ckklézsiák lajstromát” 1775 januárjában küldték meg Rádaynak.18 A beküldött felméréseket a legközelebbi egyházkerületi közgyűlés nem tűzte napirendre sem 1775-ben, sem később.19 A kérdések alapján megállapítható, hogy nem csupán a református közösségeket és lelkeket kívánták összeírni, hanem a vallási, gazdasági viszonyokat is fel kívánták mérni. Hiányzik viszont az összeírásokból a vizitációkra általában jellemző egyházfegyelmi felmérés. Az egységesen előírt szempontok ellenére az egyes egyházmegyék összeírása közt jelentős különbségek vannak. Nem minden esetben írták össze egyforma részletességgel az egyházközségeket. A különbségek okának megfejtéséhez szükség lenne ismerni az összeírás mechanizmusát, melyre vonatkozó utasításokkal nem találkozunk. Nem tudjuk, hogy a kerületi előírás mellett az esperesek miként jártak el. Bizonyára az adott esperes felkészültségén, rátermettségén, lelkiismeretességén is múlott, hogy a reformátusok lélekszámán és státuszán kívül milyen további adatokat jegyzett fel a közösségek életéről. Az esperesek közül „némelyeket a félelem, némelyeket a munkának súlyos volta”, másokat „kicsinyhitüségük”, a „consriptionak veszedelmes volta” és „e munkának haszontalanságáról való képzelődések restekké tett”.20 Ha megkíséreljük rekonstruálni az összeírás menetét, mindenekelőtt azt kell megállapítani, hogy az esperes vagy megbízottja járt-e a helyszínen, vagy esetleg a lelkész válaszolt a neki elküldött kérdésekre, amit később az esperes összesített. Ez utóbbi főként azokra az egyházmegyékre lehet igaz, melyek területén a megfogyatkozott reformátusság szórványban élt, és a gyülekezetek igen távol estek az esperes székhelyétől, illetve attól a területtől, ameddig az 16 Az ágens (vallási ügyvivő) a kormányszerveknél a protestánsok ügyeit képviselte, folyamodványaikat beterjesztette, az ügyek elintézését sürgette. Nagy Sámuel a bécsi Magyar Udvari Kancelláriánál 1763-1797 között a magyarországi reformátusok fizetett ágense volt. 17 DREL I.l.a. 1774. június 7-8. közgy. jkv. Nr. 3. 18 Kun János egyházkerületi főjegyző 1775. január 11-én küldte el a barsi, komáromi, pápai, peremartoni egyházmegyék összeírását, s ezt követően a belsősomogyit is. Vő. TÓTH 1940. 82. 19 Uo. 1775. április 6-7. közgy. jkv., 1776. június 11. közgy. jkv. 20 Kun János írja ezt Rádaynak 1775. január 11-én kelt levelében. Vö. TÓTH 1940. 9.
