Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)

Források

Őszre hajdinát tsinál a’ földmívelő, mellyet vagy különös földbe vet el, vagy a’ répa földjébe, ezt is le lehet kétszer, háromszor is füvébe kaszálni, és még azután is a’ jó földben jó erőssen kihajt.

A’ répák olly közönségesen esmeretesek a’ barmok tartására, hogy éppen nem szükség ezekről sokat beszélleni, azt mindazonáltal hasznos lesz megjegyezni, hogy az úgynevezett fehér- vagy kerekrépák után, a’ burgundiai répák leghasznosabbaknak találtattak. Az a’ neme ez a’ veres répáknak, mellynek zöldek a’ levelei, és a’ mellyekkel eledel gyanánt czékla név alatt élnek az emberek. Fő haszna áll a’ leveleiben, mellyeket hármon vagy négyen kívül, minden három hétbe leszednek és takarmányra fordítanak, ez alatt a’ répa őszig úgy megnevekedik, hogy egynéhány fontot nyom, mellyel télen a’ barmokat tartják.

IV. Toldalék az istállón való tartásnak hasznos voltáról.

Igen nagy mező kívántatik arra, hogy azonn sok barom megélhessen, a’ sok barmok feleszik a’ füvet, míg még igen kitsiny és be tudná magokkal verni magát; a’ jó füvek kiszáradnak és tsak a’ roszszak hajtanak ki, a’ fűnek kevesebb részét eszik meg, a’ többit bemotskolják és eltapodják, a hosszú út, mellyen a’ marhák ki ’s be járnak, azokat elfárasztja, ki vágynak tétetve a bogaraknak és meg kell legalább a’ hasznavehetőket odahaza is etetni, a’ kihajtás árt még magának a’ baromnak, de a’ gazdaságnak is, mert a’ legelőre való kihajtásban a’ barom az essőnek, hidegnek, melegnek egymás után ki van téve, gyakran egésségtelen és büdös ködöktől meg- vesztegettetett levegőt szív, sáros és egésségtelen füveket eszik, mcllyből szükségesképpen marhadög, vagy legalább más egyéb nyavalyák származnak, melly miatt nem senyvednek azok a’ gazdák, a’ kik a’ magok barmaikat nem hajtják ki mindenkor, hanem többnyire az istállóba tartják, az a’ földekre elmulhatatlanul megkívántaié és leghasznosabb dolog a’ trágya is, a’ baromnak a’ legelőre való kihajtása által elvesztegetődik.

Ötödik szakasz. A’ haromtartásról.

I. Mit kell közönségesen a’ baromtartásról megjegyezni?

A’ földmívelő azért tart barmokat, hogy azoknak rész szerént a’ maga földeinek megmunkálásában, rész szerént azoknak megtrágyázásában, rész szerént pedig a’ maga és mások táplálásában és ruházatában vegye hasznát.

Azok között a’ sok és külömböző állatok között, a’ mellyek vágynak a’ világon, tsak azokat tenyészti és tartja a’ földmívelő, mellyek a’ gazdaságban bizonyos hasznokra fordíttatnak, vagy a’ melly mind egy a’ fellyebb említett czélokra alkalmatosak.

Azokat az oktalan állatokat, a’ mellyeknek tartásában és táplálásában foglalatoskodik a’ földmívelő, négy vagy öt rendekre lehet felosztani, tudniillik, négylábú szelídekre, szárnyas állatokra, vagy apró marhákra, ollyan állatokra, a’ mellyeket vadászaton fognak, halakra, végezetre vágynak még némellyek, mellyeket a’ természetvi[z]sgálók bogaraknak neveznek, minéműek a’ méhek és selyembogarak.

Tsak a’ két első rendbeliekről fogunk itt szóllani, mivel a’ halászat és vadászat nem is tartozik a földművelőkre, és azoknak igen kevés alkalmatosságok és jussok is

EO 96 03