Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)
Források
A’ kukoricza a’ gabonának igen hasznos neme, mert mind kenyérnek és darakásának, mind a sertések hízlalásákor, mind más haszonvételekre is igen alkalmatos, tavasszal vetik, mikor már a’ hidegtől nem félhetni; fészkekbe, négy-öt szemet egy- egy helyre, száraz, porhanyó és trágyás földbe; a’ meleget nagyon szereti, és abba terem legbővebben. Kikelvén a’ földből, mihelyt három-négy levele van. mindjárt meg kell kapálni, külömben elsárgul, azután mikor megerősödött feltöltik, hogy a’ szelek ki ne döntsék a’ tövéből. Több fajai vágynak, legjobb az úgy nevezett kanadai, melly mostanába[n] kezdett hazánkban elterjedni. A’ hajdinának vagy tatárkának sok szemei vágynak, mellyek kásává tsináltatván, jó eledelt adnak; a’ virágai pedig legjobb táplálói a’ melleknek; száraz és homokos földet kíván, az ujjonnan feltört földbe igen megnő, a’ száraz és meleg időben legjobban díszük, a’ hideg és esső ártalmára vágynak; tavasszal legkésőbben vetik, tudniillik június elein, és minden gabonák között legutóbb érik meg. A’ siberiain kívül több fajt nem esmerünk, mellynek abban áll az elsősége, hogy a’ hideget legjobban kiállja. Ezekenn a’ gabonanemeken kívül, még más plántákat is temieszt a földmívelő, mellyek az ő tápláltatására szükségesek. Illyenek a’ borsó, lentse, krumpli, káposzta és répa. A’ borsó alkalmatos tápláló eledelt ád az embereknek, a’ barmoknak pedig jó takarmányt; kövér földet kíván; némelly htjai a’ hideget elsenyvedik, és az alkalmatos földbe jól megérnek, tavasszal vetik, sokféle borsók vágynak, de tsak a’ jobbféléket szokták termeszteni. A’ lentse mind az embereknek, mind a’ barmoknak táplálására igen alkalmatos. Májusban vetik, kövér és porhanyó földbe, mikor virágzik, nem szereü a’ nagy melegeket és szeleket, mellyektől terméketlen lészen. A’ krumpli igen derék tápláló eledelek az embereknek, ha egy kevés lisztet tesznek közé mindenféle süteményeket lehet belőle készíteni, de a’ barmokat, sertéseket és szárnyas állatokat is táplálja; a középszerű földet szereti, melly valamennyire homokos és azt porhanyóvá kell tenni, és megtrágyázni; tavasszal rakják, mikor már nem lehet félni a’ hidegtől, az aprajáról, vagy a’ nagyobbakat elvagdalják, mivel az oldalaikon sok bimbóik, vagy tsírjaik vágynak, mellyek kihajtanak, mint egy három hüvelyknyire teszik le a földbe és fél singnyire egymástól. Vágynak sok fajai, a’ veresek és sárgák legjobbak, mivel lisztesebbek. A’ káposzták kedves eledeleik az embernek. Kövér, juhganéjjal megtrágyázott és jól elkészített földet kívánnak. Az ezekhez való plántákat vigyázással kell nevelni és május vége felé kell elrakni, de nem sűrűén egymás mellé, a’ kiveszteket ki kell pótolni; azután jól meg kell kapálni és feltölteni. Sok fajai vágynak, legderekabbak a’ gazdára nézve a’ fehérek, hanem a’ veresseket nem bántják annyira a’ hernyók. A’ kerekrépákból hasonlóképpen jó eledel készül. Inlényben vetik, vagy azután megtrágyázott földbe, vagy mikor a részt kiosztják, felszántván a’ tarlóját, porhanyó ritka és valamennyire homokos földet kívánnak; többnyire October végén szedik fel a’ földből. Sok fajai vágynak. Mig az ő öltözetére való plántákról is kell a’ földmívelőnek gondoskodni. Itten a’ len érdemli meg legelősször is az említést. Az eh[h]ez való földnek porhanyónak és EO 93 03
