Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)
Források
törvényeit érti, azonnal látja, hogy az ördögnek az illyen dologhoz semmi közi nintsen. (...) Mások azt képzelik, hogy maga az Isten fordítja a’ rostát a’ maga mindenhatósága által. De ezek gyalázattal illetik a Teremtőt az illyen gondolattal, őtet mintegy teremtéssé tészik, mikor nékik tetszik, parantsolván véle, és ezzel egy rettenetes bűnbe ejtik ő magokat. Innen, nem tsak megparantsolta azt az Isten, hogy illyen babonás emberek ne találtassanak az ő népe között, hanem nyilván megmondotta, hogy mind azok a’ kik illyeneket gyakorolnak, utálatosok őelőtte. 5. Mos. 18:10, 12. Ötödik rész. A ’ testeknek nehézségekről. 23. §. Ha egy követ, vagy akarmi egyéb testet veszünk a’ kezünkbe, úgy tapasztaljuk, hogy az kisebb, vagy nagyobb mértékben nyomja a’ kezünket, és ha elbotsátjuk, leesik a’ földre hatsak valami előtte nints, és esésében meg nem tartóztatja. Ezt a’ tulajdonságát a’ testeknek nehézségnek hívják. Alkalmaztatás a’ babonaságra 28. §. Sokszor járnak ollyan emberek fellyebb-alább az országban, a’ kik bizonyos mesterségeket pénzért mutogatnak, mint példának okáért kötélén járnak, és azon a’ legnagyobb könnyűséggel ugrálnak és tántzolnak. Ezt látván az eggyűgyűek, és nem értvén az okait, azt szokták mondani, hogy az szemfényvesztés. (...) Hogy azok az emberek járnak a’ kötélen, sőt, hogy azon tántzolnak is, azt a’ nehézségből, és annak középpontjából meg lehet érteni. Azt mondánk oda fellyebb, hogy ha a’ nehézség középpontja91 alatt tartalék van: akkor a’ test le nem esik. Ha tehát valaki úgy tudja lépéseit intézni a’ kötélen, hogy a’ nehézsége középpontja mindenkor a’ kötélre essék, igen is járhat azon, és ha szorossan ki van feszítve a’ kötél, melly nagyon segít az ugráson, tántzolhat is rajta. De erre sok gyakorlás és nagy vigyázás kívántatik. A’ honnan az ollyan emberek valami rudat is tartanak még a’ kezekbe, mellynek ón van a’ két végén, és azt meg fogják derékba, hogy ha a’ testek nehézsége közép pontja kívül találna menni a’ kötélen, az általa’ rúd által mindjárt helyre hozzák, és le ne essenek; azért krétázzák meg a’ tsizmájok talpát is és a’ kötelet, hogy ne tsűszszanak. Minadazonáltal még is megesik néha a’ szerentsétlenség, ’s úgy leesnek, hogy nyakok szegik belé. (...) 29. §. Van még egy régi babonaság, a’ melly éppen ide való, és a’ mcllyet hasonlóképpen a’ nehézségből lehet megfejteni, és kimagyarázni. Úgy hitték a régiek, hogy a’ megöletett emnbemek mindjárt elered a vére, mihelyt a’ gyilkos oda megyen, vagy azt oda viszik. Imién, mint bizonyító eszközzel, úgy éltek ezzel az elöljárók az esméretlen gyilkosnak kitanulására, úgy hogyha valaki megöletett, és nem tudták ki a’ gyilkos, mindjárt parantsolták, hogy a’ kire a’ gyanúság van, vigyék a’ holttesthez. Ha osztán a’ holtnak elindult a vére, úgy tartották, hogy az annak a’ gyilkossá, ’s ha tagadta tortúrával is magára vallatták. (...) Meglehet, hogy még ma is vannak pártfogói ennek a’ szokásnak: szükség azért megérteni, hogy és mint esik az, mikor a’ megöletett embernek elindul a’ vére. Ez 91 súlypontja SO 52 G3
