Hudi József: Fábián-emlékkönyv - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 4. (Pápa, 2002)

Tartalomjegyzék

Kötetünk a magyar egyház- és művelődéstörténet egy mára már elfeledett alakját, Fábián József (1761-1825) református esperes életét és működését mutatja be művei és a fennmaradt levéltári források alapján. Az alsóörsi kisnemes családból származó Fábián József a híres Debreceni Református Kollégiumban tanult, majd tudását és nyelvismeretét svájci egyetemeken, Genfben és Bernben mélyítette el. Hazatérése után előbb Nagyszokolon, majd Vörösberényben, később - haláláig - Tótvázsonyban lelkészkedett, közben a Veszprémi Református Egyházmegye esperesi tisztét is ellátta. Híveit felvilágosult szellemben nevelte; prédikációiban, tankönyveiben és tudományos ismeretterjesztő műveiben a fizikai, kémiai jelenségek természettudományos magyarázatát adta. Szakfordításaival is a korszerű gazdálkodást szolgálta. Nemcsak a magyar szőlészeti-borászati irodalom tartja számon az úttörők között, hanem az egyháztörténet is. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű protestáns teológiai folyóirat, a „Prédikátori Tárház” (1805-1808) kiadása és szerkesztése. Fiát, a neves műfordítóvá, íróvá lett Fábián Gábort (1795-1877) is o indította el a literátori pályán.