Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Még csak a nép közt folyt a legdühösebb nyelvcsata, a magyar érzésű ember nem szűnt meg magyar lenni, melyért őt a sárga-feketék, mint pártütő bűnöst lenézték, éles nyelveikkel szabadon vagdalták, sértegették. Emez arra, mint gaz hazafira utálattal nézett, s a jöendő413 jó reménység fejébe alattom- ban ököllel fenyegette. S így folyt folyvást a nyelv- és kebelháború. Jó barátok, rokonok — kik előbb egymást meg nem sértették vagy bántották volna — egyetlen ellenkező szóért dühös ellenségekké váltak, s keblökben rejtett bosszút forraltak egymás ellen. Ha egymásban bizodalmas meghitt barátok jöttek össze, hosszú fohászokat röpítettek egekbe istenhez, könyüreletért, hogy fordítsa el sorsát még egyszer a magyarnak. Mert csak fohászkodhatott és gondolhatott szabadon, szóval vagy tettel nem lett volna tanácsos kikelni utált ellensége ellen, ha csak hosszú fogságra nem akará magát hurcoltatni a legkisebb bántalomért, vagy éppen mint lázasztó, forradalmi egyén — melynek legkisebb ferde szó kimondása után azonnal tekintetett — akasztófára nem akará magát ítéltetni. December első napja szombat volt, életem évsorának 46-dikának első napja. Előtte való este borzasztóan dühöngött a szél, össze-vissza sodorta a havat már alkonyaikor, s midőn lefekvésemkor eloltám gyertyámat, s ágyam szélére ültem, szinte beordíta nagy szobánk rozzant ablakain. — No csak, vidd el magaddal 45-ik évemet — gondolám —, de messze és gyorsan vidd, hogy a holnapi virradat utol ne érje, s visszafordulván, hozz magaddal egy boldogabb esztendőt! Lefeküdtem és elaludtam. S midőn reggel felkeltem, csak azon az úton kelle előre haladnom, melyet tegnap elhagytam. E nap előtt való csütörtökön alkonyaikor Balonbini ezredből egy batalion414 katonaság (a törzzsel, vagy stábbal) jött városunkba, kik is Keszthelyre téli szállásra valának menendők. A szörnyű zivatar itt szorítá őket, s két egész napot tártának nyugnapot. Szombat ide, szombat oda, a két ezeredi tisztek — mert nálunk vadászok feküdtek — ezen este a Korona című (akkor Stingli) vendéglő teremében nagyszerű Reuniont415 tartottak, melyre több városi lakosok — úri és polgári osztályból — hivatalosak valának nejeik és leányaikkal. Kik is nem szégyenlvén magukat — hazánk szomorú állapotjában — mind megjelentek a mulatóhelyen. De mért is ne jelentek volna meg? Magyar érzésű ember egy sem volt, a sárga-feketék pedig összhangzottak az osztrák katonákkal. Aztán igen jól mulattak, különösen a nők, kiknek a katonatisztek igen nyájasan mosolyogtak szemeik közé. Oh, ezek sokkal szebbeket tudnak ám mon413 jövendő 414 zászlóalj 415 Reunion (német) = egyesülés; Reuniont tartottak: az osztrák birodalom újraegyesítésének ünnepét ülték meg. 270
