Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
ben.91 Korcsmákban 4-3, sőt 2 váltó krajcárért is mérték itcéjét, melyet ma már nagy árért megvesznek.) Minekutána pedig sétánkat végezve visszamentünk ismét a hajlékba, puskáinkat szedénk elő és elkezdőnk künn, a hajlék előtt lövöldözni, minden lövéseinkre minden felől, körös-körül a hegységben viszonválaszt kapánk, a hegységben minden felől kurjongás, víg hahoták és több felől zene is hallatszott. Később nyájas társalgás közt szedtünk ki egy-egy út szőlőt, csöbröket hordánk be a présházba, s valahányszor egyet bevittünk és azt a nagy kádba kiürítettük, mindannyiszor ötöt-hatot-tizet is lőttünk. Este kinn a gyöpön, a ház hátulsó oldalrészen nagy tüzet raktunk, melynek világánál fenékre fordított hordókon, a csillagos ég alatt, lövöldözések, rakéta eregetések, s víg kurjonga- tások közt vacsoráltunk. Melyet harsány danolás s ismét puskadurrogás követett. Némelyek dúdolás közben egyet-egyet pördültek valamelyik megkapott szép leánnyal, mások a lángoló tüzet ugrálták át, míg némely pár a szilvás lúgos alatt sétálva, talán könnyű fohászok közt susogva andalga feljebb-alább. Nekünk is Sófíval, történetem legkevésbé sem zavará meg szüreti vígsá- gunkat, nagy hamar felejtve lett az egész, s mi egy boldog éjt élveztünk le életünkből. Mondom víg danolás és kurjongások közt teltek az éji órák, észrevétlenül közelgett a hajnal, s nekem jönnöm kellett. Bajtársam, Bedekovies leázva a dicső musttól, már éjfél előtt, minden vissztartóztatás dacára eljött közülünk, melynek következtében midőn már a gyönyörű hajnal pirosodni kezde, kétcsövű puskámat vállamra akasztva búcsúztam én is a még ébren lévőktől. Sófim kikísért a vesszőkapuig, hol egy forró kézszorítás és még forróbb, s hosszú kézcsók után elválánk, ő vissza a hajlék felé ment, én a poros kocsiúton hazafelé ballagtam. Milyen gondolatok közt lépkedtem haza felé? — ama hajnal után harmincadik esztendőben ki tudná azt leírni, mert azon hajnal óta idáig ezen sorokat írom, 30 esztendők folytak le. Elég az, hogy mire jól megvirradt, szerencsésen hazaértem, s midőn műhelyembe beléptem, Bedekovies bajtársomat az ágyban ugyan még, hanem ébren találtam. — Derék pajtás vagy — szólék a táblás ágyból felém mosolygó Bedekovicshoz, midőn az ajtón beléptem —, előbb kialkalmatlankodja magát, részeg garázdálkodásaival feldúlja az egész társaság mulatságát, azután legjobb barátját agyon akarja lőni, végre minden barátságos visszatartóztatás dacára, durva, sértő szavakat ejtve, otthagyja a barátságos társaságot, jó barátját s mindent. — Elment az esze barátom? — kérdé tőlem Bedekovies meredt szemekkel rám bámulva s az ágyból kiugorva és eleibém lépve. — Kit akartam én agyonlőni? 91 A vármegyei főorvos is feljegyezte, hogy 1834-ben a Somlón is kiváló bor termett. Vö. CSERESNYÉS 1848. 6. 86
