Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Minden szem a derék őrmesteren volt, — merthogy derék, szép ember volt, azt meg kell vallanunk — pár percig majdnem síri csend állt be, a muzsika megszűnt. Én, minekutána láttam, hogy senki sem szól — a kis borszesz, mely már fejemben kóválygott, felébresztő bennem a nemesemberi büszke bátorságot — felkeltem ülőhelyemről, s bátran a nálamnál majdnem másfél akkora ember eleibe állván kérdém: — Ki bízta az úrra a csendőrséget, van-e valakitől comissioja?72 — A csendőrséget rám bízta a tekintetes vármegye, comissio az én személyem! — mond haragosan végigtekintve rajtam a derék őrmester, s bal kezével mellemnél hátra tolva folytató: — menjen az úr előlem. Segédtársam, Bedekovics, ki különben is igen naptól bámult és felette ragyás arccal bírt, most midőn hozzám közel ülve megpillantá, hogy az őrmester mellemnél magától visszatola, hertelen ugrott fel helyéről, s a haragtól csaknem feketén kékült arca, szilárd bátorsággal toppana az izmos őrmester elébe, kinek mellén félig kigombolt dolmányát bal kezével összemarkolva jó kinézésű erővel rázta meg a nagy embert, s dühösen kérdé: — Hogy mer maga itten valakit megtaszítani? Az őrmesternek sem feleletre, sem viszont megrázásra nem volt ideje, mert egy az ajtó közt álló megyekatona látván őrmesterét megragadtatva, hévvel ugrott be és ököllel úgy löké mellbe Bedekovicsot, hogy az egy kissé vissztántorodott. Hanem a tántorodás után ama közmegyekatona elejbe toppanni, ököllel a vörös nadrágos vitézt pofon vágni, s annak lerogyni, egy pillanat műve volt. Közzsibongás lett, a jelenlévő vendégek mind felugrándozának üléseikről, s a szoba közepére csoprosodva egyik felekezet a derék őrmestert, másik Bedekovicsot tartóztatták egymástól vissza. Néhányan az elesett megyekatona ápolgatásával bajmolódtak, öntözték, locsolták vízzel-borral, mígnem végre magához térvén, felkelt többek segedelmével, kik kivezeték őt a nagy vendégszobába, hol osztán mosdótálban tisztára mosdaták s törölték arcát, mely nem látszott a vértől, mert orrán-száján egyaránt erősen vérzett. Míg azonban ezzel a nagy vendégszobában vesződtek némelyek, azalatt az őrmester minden további szó szaporítás nélkül elment, pár perc múlva elmentek utána a még ott lévő megyekatonák és pandúrok is, magokkal vivén a pofié73 által megszédült vitézt is. A borozó vendégek is minden perccel kevesedtek, úgyannyira, hogy egy jó negyed óra múlva csak hatan, vagy legfeljebb nyolcán maradtunk. S közülünk senki sem készült haza. Hanem inkább a nagy vendégszobának utcára nyíló ajtaja külső ajtaját is bezáratánk, hársfásainkat köztünk ma- rasztván azt hittük, hogy mi most kivilágos-kivirradtig mulatni fogunk. 72 comissio (latin) megbízás, kiküldetés 75 pofié = nyakleves, pofon (tréfás) 77
