Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
jártában bejött hozzám a Miklós bácsi, a korcsmáros (mert én csak így nevezém őt), felkurjantva köszönte be, barátságosan kezet foga velem, s minekutána tőlem hallá jóllétemet, nem győzé nyilvánítani örömét, egyszersmind rossz házibarátnak neveze, mért hogy már oly régen meg nem látogattam őket, s midőn rövid, de barátságos beszélgetésünk után menni készüle, böcsületszavamra fogadtatá meg velem, hogy a reánk következő vasárnap hozzá megyek ebédre, s midőn kiment műhelyajtómon, erősen meghagyd, hogy szavam megtartsam. Nem szerettem volna, ha tudta volna szegény korcsmáros, mennyire nem volt szüksége a szoros lekötelezésre, mert hisz ebédre, vacsorára minden nap is elmentem volna talán akárkihez is, minekutána principálisom oly rossz tartást ada, hogy nem csak hogy a jólakásra gondolni sem lehetett asztalánál, de igen gyakran némely tál ételből enni sem igen lehetett, melynek következtében pontosan megjelentem korcsmároséknál a kitűzött vasárnapon. Rendkívüli szívességgel fogadtak. Különösen a szép asszony fülig pirulva jött pár lépést eleibém a konyhában, midőn annak ajtaján belépni megpillanta. — Szép is tőlünk ily soká elmaradni, maga rossz ember — úgymond piron- gató mosollyal megtámadva —, hát hol volt ily sok ideig? Kis Marim már majdnem kétségbe esett érte, némely napon talán tízszer is kérdezte, hol a bácsi, mikor jön el a bácsi; nem győztem már neki hazudozni, hogy majd ekkor, vagy amakkor jön el, azonban biz’ a csak nem jött. Ezen szavak közt karomba ölté gyönyörű kezét s bevezete férjéhez. A szobában egy vörös díványon kis leányával mulata a korcsmáros, ki is midőn megpillanta, felugrott félig fekvő helyzetéből, s szapora lépésekkel eleibém jőve a tágas szobában, s kezet fogva vezete kisleányához a díványra, ki is mintha már nem ismert volna, félénk, lehunyt szemekkel mosolyga, fel-fel pillantva reám. Azonban nagy hamar megújult köztünk az ismeretség és barátság, minekutána a számára vitt cifra papirosba becsinált cukorsüteményeket frakkom hátulsó zsebéből kivevőm és kibontva kis kötényébe tevém. Volt öröm és tapsolás. De hogy én ezen ház felőli írásba felette bele ne bonyolódjam, hát csak annyit mondok, hogy ezen vasárnapi pompás ebédünk után még több ebédeket és számtalan vacsorákat is elköltöttem náluk, s annyira házibaráttá váltam, hogy többször hoz[z]ám jött a korcsmáros következő szavakkal híni ebédre: Ha azt akarja barátom, hogy mi jóízűen költsük el feleségemmel ebédünket, jöjjön tehát ma hozzánk ebédre, mert mi csak akkor eszünk jóízűet, ha ön is köztünk van. S ha aztán egyszer köztük voltam, nem egyhamar menekülhettem tőlük, de nem is törekedtem menekülni, mert közönségesen mindenkor kimenőnapjaimon voltam náluk ebéden, mely szerint egész délutánt vagy náluk töltém — dartlizván55 a gazdával igen gyakran egész vacsora idejéig — 56 56 dartli (németből) = kártyajáték 60
