Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

E napon ezen hírt több utasoktól hallottam, mely aztán újságlapokban is hirdettetett.

Ezen a napon délutáni 3 és 4 óra közt ment el ismét őrseregünk Palotára, onnand tovább hová, nem hallottuk.

Október 5-én délelőtti 10 órakor érkezett Veszprémbe a szentgáli őrsereg dobszóval, mintegy harmadfél százan valának, többnyire rozsdás, falusi nemes embereket illető hosszúcsövű vadászpuskák voltak fegyvereik, némelyek hosz- szú fanyelű vasdárdákkal, mások kiegyenesített kaszákkal, találkoztak többen, kik hegyesre köszörült trágyahányó vasvellákkal léptettek kevély lépésekkel a dobszó után. Hová mentek vagy lettek, nem tudom.

Október 7-én egy ösmerős polgárral találkozók az utcán, szokott köszöntés után kérdém őt:

— Hol korhelykedett az úr a múlt éjjel? Úgy néz ki, mintha egy picint sem aludt volna.

— Hogy nem aludtam, annyi igaz — mond a polgár —, de hogy nem kor- helykedtem, az is igaz ám. Kinn voltunk többen nemzetőrök a geleméri csárdánál264 — folytatá — őrálláson.

— S mit őröztek? — kérdém csúfolódva —, a levegőt?

— Hát minden utast meg kelle állítanunk, szigorúan kikérdeznünk, honnan jő, s hová utaz, útleveleiket megvizsgálnunk s. a. t. De hát osztán nézze csak barátom, majd mit mutatok — mond a polgár kaputja belzsebébe nyúlva, s abból egy egész ív nyomtatott papirost kihúzva —, éppen én álltam őrt az országútszélen, mert minden órában váltánk fel egymást, a többi nemzetőrök bent voltak a csárdában, midőn egyszercsak dörömbözött felém egy kocsi, melyet núdőn eleibém ért, megállíték. Egyetlen úri tekintélyű ember ült a saroglyás kocsin és annak kocsisa, az úri embert leszólítám a kocsiról és beutasítottam a csárdába, míg én kocsija előtt őrt álltam, pár pillanat múlva kijött az úri ember, felült kocsijára, s minekelőtte megindult volna, szóla hozzám: — Minek előtte tovább mennék — úgymond —, egy lappal megajándékozom az urat is, minők százak vannak velem, szétosztogandók a hazában. S ezen ívet nyújtá kezembe, azzal elhajtatott. Olvassa barátom! — mondá hozzám a polgár.

Szétbontám az ívet, melyen igen nagy bötiikkel e következő volt nyomtatva.

A hazaárulók így bűnhődnek.

Gróf Zichy Ödön Fehér megyei volt adminisztrátor szeptember 30-án Csepel szigetén, rögtönítélő haditörvényszék által, mint a haza ellenségeivel szövetkező hazaáruló kötél által reggeli Vi 9 órakor kivégeztetett.255 254 * *

254 Gelemér puszta Veszprém közelében, Kádárta község határában, a literi útkereszteződésnél van;

a veszprémi káptalan birtoka, melyen a csárda már 1780-ban is működött. Vö. ILA-KOVACSICS

1964.191. SIN 1994. No. 352.

192