Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

— Tegnap este megérkezett Veisz Henrik zsidó Bécsből, ki az őrsereg számára onnand fegyvereket szállítandó,232 233 s hihető azok ma osztatnak ki, legalább az őrsereg kapitánya, Sólyomvári Ferenc238 tegnap alkonyaikor azon parancsot adá ki, hogy amint a fegyverek megérkeznek, ő azonnal dobszóval adat hírt, s akkor minden nemzetőr jelenjen meg a Kapuvári-házban.

— Én úgy hallottam, hogy még ma a sereg el is megy — mond az öreg.

— Bizonyosan — felelék —-, nekem is haza kell mennem, pedig ugyan nem örömest hagyom itt munkámat, de minekutána Földes és Pongrácz is elmennek, tehát csak el kell tőlük búcsúznom.

E rövid beszélgetésőnk után hazajöttem.

Midőn Sófinál a nagyszobába léptem, Földest találám bent, ki beszélé, hogy a zsidó csupán csak 22 puskákat hozott Bécsből, nem kapván többet, mivel odaérkezte előtt való nap vitt el más megyei őrsereg számára valaki 1500 darabot.

— Majd talán furkós botokat osztogatnak az uraknak puskák helyett — szólék mosolyogva Földeshez, ki vállvonítva, felelet nélkül ment ki a szobaajtón, és ment a Kapuvári-házba parancsolatra.

Délután 1 órakor ismét találkozék Sófinál Földessel, s kérdezém őt, hogy mikor lesz az induló.

— Ma délután 4 órakor — felele komoran, s levertem

— 4 órakor-e? — kérdém csodálkozva —, hisz még el sem készültek az útra.

— Az mindegy — úgymond —, ha készültünk, ha nem 4 órakor meg kell jelennünk a Kapuvári ház udvarában, honnand az őrsereg indulandó.

Mialatt e néhány szavakat váltánk, belépett közibénk Pongrácz, ki is minden szószaporítás nélkül kezet nyújta öreg mamának, s búcsúzni kezde. Sorba kezet fogott mindnyájunkkal, s némán ment ki a szobából.

Könnyezni kezdénk mindnyájan, én kamorámba siettem, hol — nem tudom, mért — egy hosszú verset keservesen sírtam. S minekutána már eléggé kisírtam magamat, és szemeimet zsebkendőmmel a lehetőségig megszárítám, kalapot tevék fel, s azon szándékkal indultam ki kamorámból, hogy bemegyek Földeshez, megmondom neki mondandómat, elbúcsúzom tőle, s megyek hazulról.

Kinn a tornácon mindent készültem neki mondani, s midőn szobaajtaját benyitottam, elfogult szívvel némán közeledék Földeshez. Kezet fogánk, melyet megszorítva kétszer megcsókoltuk egymást, s én kisiettem a szobából.

Az utcán ismét zöpögő sírás tőre ki belőlem.

A háztól néhány lépésnyi távolságra megszűntek folyni könnyeim, megtörlém szemeimet és gyorsabb lépésekkel mentem a Kis utcán fölfelé. Ki a mezőre vala szándékom menni, de mire a vásártérre érteni, a szörnyű nagy

232 Veisz Henrik kereskledőt, liivatalosan bízták meg a fegyverek beszerzésével. Veisz Henrik és Béla aug. 1-jén vállalták, hogy 6-án estig Bécsből 150 kapszlit és új szuronyos puskát szereznek be (darabját 17 ezüstforintért.) Vö. VeML Veszprém város tii. jkv. 1848. aug. 1. No. 543.

233 Sólyomvári F erenc, a városi nemzetőrség kapitánya

181