Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
míg azok lassan egymás után egy vonalba húzódtak, melyeket aztán egy hatalmas Indulj! nekilódíta és gyors robogással kezdtek előre haladni. A nép hátramaradt, mely még egy hosszú éljent kiálta a mindig sebesebben haladó kocsivonal után. Midőn az első kocsi eleibénk ért, hol mi Földessel álltunk, s arról az őrsereg egyik hadnagya másodmagával felénk integeté istenhozzádját, hideg borzadás futott végig testemen, s amint egyik kocsi a másikat érve sebes hajtással haladt előttünk az iszonyú hosszú kocsivonal, s egyik kocsiról is másikról is kalapjaikkal integetének felénk ösmerőink, könnyek csordulának ki szemeimből, s felváltva majd hideg majd meleg futotta végig testemet. Végre jött az utolsó kocsi, melyen a sereg főparancsnoka — különben nyugalmazott cs. k. kapitány, neve Havranek N. — ült egyedül.227 Ez is felénk intvén kalapjával, jó egészséget kiáltott, s ezzel eltűnt az egész. Míg láthattuk őket utánok néztünk, s midőn már a mögöttük hagyott port is csak alig láthatánk, hazafelé indultunk. Midőn a városba értünk, minden száj főispánunk228 beszédét — melyet az őrsereghez szónokolt — hirdete s dicséré, nemkülönben Rozsos István első alispánunk feleletét. Sajnáltam, hogy e két beszédet nem hallottam. Csak legalább azt tudtuk volna, hol lesz őrseregünknek állomása! De semmit sem tudhatánk meg többet, minthogy ezen szekerek Tapolcáig viendik őket. Július 8-án ugyan hallottuk bizonyos hírek után, hogy őrseregünk Pécs- várra fog utazni, de az akkori legbizonyosabb hírek is bizontalanok voltak. Július 16-ig mindenféle csötebota híreket hallottunk felölök, végre elhallgattunk, minekutána különben is előttünk lévő önkénteseink foglalák el figyelmünket. Július 22-én jött odavándorolt őrseregünktől kétszázegynéhány levél, nejeik és rokonaikhoz, melyek mind egy csomagban a városházba valának címezve, hol aztán egyenként kiosztattak. Mindnyájan majdnem egyenlő tudósítással bírt, legalább akárkit kérdeztünk hogylétök felől, mind csak ezen választ adá, hogy tanyahelyök Veiszló,229 semmi bajok, csakhogy naponként szorgalmatosán gyakoroltatnak hadimozgalmakban s.a.t. Míg ők tehát Veiszlón magokat gyakorlák, addig mi Veszprémben nyakra- főre szaporítánk önkéntes seregünket. Amint feljebb említém, nálunk is felállítatott az önkéntesi toborzó, s azon nap óta napról napra annyira nőtt s szaporodott önkéntes seregünk, hogy végtére azt mondtuk, hogy nem lehet máskép’, minthogy ennyi fiatalság egyedül csak a föld alól bújhat elő. 221 221 Havranek Lajos 228 Hunkár Antal 229 Vajszló (Baranya vm.) 178
