Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
— Az egész nagyszerű lázadás csak abból támadt urak — felele kérésünkre egyik csapómester —, hogy tegnap a céhünkbeli ifjúságnak lakozásuk volt a céhházban, s a lakozáshoz megvásárolt borból megmaradt egy kis hordóval, ma minekutána vásár van — melyen a mi legényeink úgy sem szoktak a mesterségben dolgozni — néhányan közülök elmentek a céhmester úrhoz s megkérték őt, hogy tegnapról megmaradt borukat adná ki nekik. Az okoskodó céhmester — nem tudni mi okból — nem adta ki a bort, a legénység összese- reglett a céhházhoz, zsörtölődtek, zúgolódtak a céhmester jogtalan makacskodása ellen, s a derék céhmester — Pintér Sámuel — úr feladja201 őket, mint lázasztókat! Ebből áll az egész. Mindez a nagyszerű mozgalom alig tartott egy óra hosszáig, ismét csendes lett városunk.202 10-én az őrsereg újraalakult, s csak azon egyének vetetődtek és írattak be, kik már önállású emberek, mégpedig azok is csak olyanok, kik legkevesebb 300 ezüst forintnyi értékkel bírnak.203 12-én — Emészt ezredből — 400 gyalogkatonaság jött hozzánk executióra. — Éljen a szabadság! Éljen az egyenlőség! Éljen a testvériség! — kiáltozhatták velünk nagyjaink, elöljáróink március húszadikán. A közönséges nép ebből mit sem értve, azt hitte s gondolta, hogy már neki ezentúl minden szabad, azt hitte, hogy ő már egyenlő uraságával, tórájával, s talán még királyával is. Gondolván, hisz testvér csak nem ellenkezhetik vele tetteiben s cselekedeteiben. De arra nem gondolt, hogy éppen testvérek nem fémek össze egymással soha. Az Éljen a szabadsági-kiáltozás után alig telt el pár hét, többen a veszprémi lakosok közül húsvágásban, só eladásban, bormérésben kerestek iparüzletet. Senkit sem kéredezve szabadon mértek bort, vágtak húst, árultak sót, melyeknek áruitatása ezelőtt mind csak uraságok jogai valának. A szabadság értelme alatt ezen jogoknak felhasználói a fölsőbbség által több ízben megké201 helyesen: feladta 202 Francsics nem jegyezte fel, hogy május 8-án „lázzadás” miatt 7 mesterembert fogatott be a vármegye: nemes Kováts Ignác 42 éves csizmadiát (június 3-án szabadult), Zarnotzein [Zarnotzai] János 37 éves csapót (május 10-én „kezességre” szabadult), Vidra György 23 éves csapót (május 10- én szintén kezességre szabadult), Fehér János 24 éves csapót, Király János 36 éves csapót (mindketten május 9-én, kezességre szabadultak). Nemes Szél István 35 éves csapó május 10-én, Fehér József 27 éves csapó május 9-én szabadult (kezességre). VeML IV.3. Rab Protocol[l]um 1838-1848. No. 322-329. 203 A nemzetőrség újjászervezése az 1848:XXII. törvénycikkben előírt vagyoni cezus szerint történt. A megyei beosztás szerint a veszprémi nemzetőrség 601 gyalogos közőrből, 71 altisztből és tisztből állt, s 4 századra oszlott. A századparancsnokok kapitányi rangban: Kupricz Imre, Havranek Lajos, Csirke Lajos és Halász György. Főhadnagyok: Mállón Antal, Sólyomváry Ferenc, Szabó Antal, Kolosváry József. Alhadnagyok: Suli János, Ferenczy János, Kolosváry Sándor, Csirke Károly, Szentgály László, Széles József, Zsolnay Károly, Molnár Pál. Altisztek: 8 őrmester, 47 káplár. VeML IV. 101.b. Veszprém Vármegye Állandó Bizottmányának iratai: Veszprém Vármegye nemzeti őrseregének kapitányságokra lett felosztásának jóváhagyása. 1848. jún. 2.1848. No. 556. 168
