Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
Míg azonban a lakosok így sürögtek-forogtak, addig én nyugodt kebellel végeztem mesterségi kötelességeimet, s gyönyörködve virágaimban, szorgalmatosán folytattam kertészkedésemet. Folyó hó 23-án esett húsvét napja, mely előtt való napokban hazahordat- tam a püspökkerti üvegházból virágaimat, melyek már néhány télen át abban teleltek ki. Düledezett kőkerítésű kócos udvarunkat naponként tisztogatám, söprögetém, nemkülönben benne lévő kiskertemet is sarabolám, porhálgattam, gerebléltem, s virágállásaimon ide — odacserélgettem s raktam virágedényeimet. Kiskertem naponként tisztább s szebb lett. Sófim leányoskolája — mint minden tavasszal az nőni szokott — naponként gyarapodott. S midőn később virágaim pompásan virítani kezdének, s midőn uzsonnái 4 órakor Sófim tanuló leányai naponként kijövének az udvarra, s végezvén rövid uzsonnájukat, elkezdtek pezsegni, cicást vagy bujósdit játszani; fogadni mernék rá, hogy isten angyalai is irigy szemmel néztek le az égből gyönyörű tarka udvarunkra! A jó s kellemes tavaszi időjárás következtében kertészkedésem nagyon is előre haladt, principálisom nagy kertjében húsvét hetében már szinte leraktam közel kétszáz georginiáimat, vagy hatvan darab szemzett rózsáimat megnyestem, tisztogattam, kikötözgettem, néhány száz edényekbe szegfűimet kiraktam s. a. t. Minden kedvezett, csak honlévő virágaim közül gyönyörű 50 darab sárga violáim, 10 darab fölséges szép szemzett rózsáim, s még több aprólékosságaim is, téli helyökön tökéletesen elromlottak, mely káromnak azonban nem hanyagságom vagy gondatlanságom voltak okai, ó nem, hanem Sófim betegléte szülé ezeknek romlásukat, s azért zúgolódás nélkül tűrtem is káromat. 30-án dicsőén uralkodó 5-ik Ferdinánd királyunk születése napja ünnepeltetett nálunk minden templomokban, ki ugyan folyó hó 19-én született 1793- ban, de bizonyos egyházi szertartások akadályai következtében elhalasztódott az ünneplés a fenn írt napra. Hajnali 4 órai harangszó után tarackdurrogások hirdeték az ünnepet, reggeli 9 órakor pedig szinte ezeknek durrogásuk közt mondá püspökünk gr. Zichi Domonkos190 a nagytemplomban191 a sz[ent] misét, mely isteni néptömeg seregle fel a várba. (Különben is vasárnap lévén.) E hó lefolyta alatt iszonyú hírek szárnyaltak köztünk, egyik utastól borzasztóbb esetet haliánk a másiknál, s még borzasztóbb jövendöléseket. Egyik erősíté, hogy a magyar nemesség fellázad elvesztett jogaiért, s fegyverrel fog hegyibénk rohanni, másik hozzátevé, hogy felgyújtják s dúlják városainkat s falvainkat. Jaj lesz a zsidóknak, jövendőié a harmadik, s így vége-hossza nem volt a rossz híreknek s jövendöléseknek. A zsidókat fenyegető veszedelem azonban legvalószínűbbnek látszott lenni, minthogy több helységekben s váro190 gróf Zichy Domonkos (1808-1879) 1842-1849 közt volt veszprémi püspök. 191 a székesegyházban m
