Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

— Én nem gondolok semmit — felele Sófi jéghidegen, s vánkosai közé fúrta arcát.

Felkeltem székemről, magára hagyám őt. A tébolyodásig kezdtem tömi- mami fejemet, e pillanattól enni, aludni nem tudtam, egy forró lázashoz hasordítottam, s elmém szüntelen csak a fördőkertben kóválygott, majd ezeres gazdává válva képzeltem magamat, majd koldusbotot láttam kezemben.

Azonban a kitűzött 3 napok elmúltak, Sófi megmaradt folytonos phleg- maticus163 hidegvérűségében, s ha közbe-közbe kérdeztem tőle véleményét, olyan feleleteket ada, melyekre nem építhettem! Végre felhevült vérem lecsillapodott, s örökre feledtem fördőkerti árendás lenni!

Március 13-a gyönyörű nap volt, melynek következtében, már veszni indult szegfűimből még fennmaradt néhány bújtásaimat ültetgetém át virágedényekbe udvarunkon. Egykor 194 fajtákkal dicsekedhettem, melyekből osztán minden tavasszal 4-5 száz sőt több virágedényekkel is kiültettem. Most csak 10 fajta van, s mindössze 40 edénnyel.

Szorgalmatos működésem közben így sóhajték fel:

— Hasztalan! Kit egyszer a sors üldözőbe vesz, hiába törekszik az előre haladni az életben, lám hogy törekedtem én már 20 év óta, de különösen tíz év óta testtel lélekkel iparkodom valamiféle önállásra vergődni és nem nyűik előttem semmi küátás. S nem csak hogy önállásra nem bírok vergődni, hanem még ezen egyetlen örömömtől is, virágjaimtól megfoszt a cudar sors. 80 darab gyönyörű sárga violám mind elromlottak téli helyükön, 14 pompás szemzett rózsáim elszáradtak, 4 darab maradt mégis, hihető csak azért, hogy egészlen kétségbe ne essem.

Nem a sors foszt meg virágjaidtól, mondám magamnak gondolatomban, hanem önnön gondatlanságod s hanyagságod.

— Igaz — felelék magamnak —, de gondatlan hanyagságomnak Sófim betegsége a fő oka, e pedig mégis csak a sors rendelete.

Ilyen, s még tudja isten miféle tarka-barka gondolatok közt ültetgetém szegfűimet, s minekutána elvégezém nagyon kedves foglalatosságomat, naplómhoz folyamodtam s írtam e sorokat.

E következő sorokat írám még utána.

(Ember! Bárhová tekintesz, bármelyik nemébe az életnek: gúnyoló sorsod eléd vigyorog, napjaidon a bút az ő keze szórja el, rövid örömeidet ő tizedeli meg, úr légy vagy koldus. Minden életnemnek megvannak saját kínórái, saját kéjpercei, s ha ezeket okosan használtad, amazokat békén tűrted, mond: boldogul éltél, mert panaszodat kineveti a világ.)

Március 17-én és 18-án pesti vásárról jöttek haza veszprémi lakosok, kereskedők, mesteremberek, zsidók, s mindegyik hozott magával egy-egy árkus 15

15S flegmatikus = közönyös, egykedvű

152