Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

VIII.

184.8 elején Francsics szokás szerint ismét számot vet önmagával. Elégedetlen sorsával és fél az öregségtől. Ajánlatot kap a Vizler-fürdőház bérletére. A pesti polgári forradalom kitörésekor virágaival bíbelődik. Bár bizonyos mértékig azonosul az átalakulással, lényegében külső szemlélőként követi és írja, le a veszprémi eseményeket. A nyár végén már úgy látja, a háború elkerülhetetlen.

1848-ik évi naplómból

J

ANUÁR 16-án egyik úri conventiosommal szóvitába keveredők, azt állítván ő, hogy az ember szabad akaratra van teremtve s hagyva, minden tettünknek magunk vagyunk okai. Én pedig azt erősítem — s erősítettem mindig —, hogy mi tetteinknek csak hitvány eszközei vagyunk, tetteinknek oka pedig egy ellenállhatatlan s megfoghatatlan valami.

Az ember úgy hiszi, hogy önmaga Intézi életét, hogy magát vezeti:

Azonban az ő belsője ellenállhatatlanul Vonatik csillagzatainak végzése szerint.

Kazinczy

Hej, ha valaki, hát én volnék egy az első, ki intézné s vezetné dolgait, ha lehetne. Ha szabad akaratra volnék teremtve.

Február 9-én átkozott komor napom volt! Este vacsora után Sófim ágya mellett egy faszéken ülve pörkölém ki pipámat, s minekutána kiégett belőle jó malomsoki dohányom, felkeltem ülőhelyemről s némán fogtam Sófíval kezet jó éjszaka mondás helyett. Kaptam a subládáról égő gyertyámat, s kiléptem a nagyszobába, hol öreg mama hallgatva ült a meleg kályha mellett, ágya szélén. Lebontottam ágyamat, mely öreg mama ágyával az átellem fal mellett állt a szobaajtó megett. Annak utána kimentem gyertyámmal csendes kis kamo- rámba, hol még egy gyertyát gyújtván, irkafirkáimhoz álltam és írtam e következő sorokat.

Könnyül a szív panasza után. S ha nincsenek meghittek, rokonok, barátok — kiknek résztvevő keblekbe önthetné az ember keserveit — jól esik, ha csak egy süket élőfának panaszkodhatja is meg aggasztó, szívmardosó érzelmeit.

Nekem igen sok napokon át senkim sincs, kinek panaszaimat keblébe önthetném. Azon napok ezek, melyeken Sófimmal viszálykodásban élünk, milyen éppen e mai is.

149