Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

Midőn csészémet kihörpentve letevém eleibém az asztalra, körültekintettem a szobában, hogy vajon nincs-e a falaknak füleik, mert öreg mama pár perccel előbb kiment.

— Az egész világ farsangol, édes Sófím — mondám csendesen, majdnem susogva, nehogy a hatalmasan melegedni kezdő sokszemű, zöld kályha meghallja beszédemet —, és mi összehúzzuk magunkat, mint egy csiga? Miért ne használhatnánk mi is az időt és alkalmat? Földesék odavannak Kenesére nászba, míg ők tehát Gannay Jánosnak feleséget hoznak, addig mi megtérünk szobájokban, csapjunk benne egy jó farsangi ebédet, melynél vendégeink legyenek a maga testvére, Gábor, Földes Károly és Miska, aztán meg Ferenc bácsit is felhíjuk.

Sófím elfogadta előadásomat, megtévén a készületeket, pompás jó ebédet készíte, melyet aztán mi Ferenc bácsi nélkül is — ki nem jött el — vígan s jóízűen kelténk el. Miből s mennyi féléből állt ebédünk, annak leírása felesleges és unalmas lenne.

Február 19-ke gyönyörű nap volt, dél felé a nap oly melegen kezde sütni, hogy féltünk, minden havunk megindul egyszerre, s a Séd mentében majd rombolásokat csinál.

Délután kettőt ütött a tűztorony óra, midőn sétáim indulva borbélyműhely ajtónk eleibe kiálltam. Pár pillanatig gondolkodtam, merre induljak. A piacon s a Hosszú utcán végig, az árvaház előtt el — a mellette fekvő néhány kertek előtt vonuló mély útba — mely a Séd partra vezete - tértem.

Nem messze a Séd parton innend egy kankalékos kútágos áll, mely alatt igen természetes, a bő és jó vizet kínálkozó kút tátong fel a föld gyomrából. Ennek irányába egy, mind a két oldalán karfákkal ellátott gyaloghíd vezet a Séden keresztül. Ezen keskeny hídon indulók át, s közepén megállva, a vízfolyással szemközti karfájára támaszkodva bámultam a kis folyam rendkívüli áradását, mely percenként feljebb-feljebb dagadt. Csendes zuhogással hozta - a különben máskor kis folyam - most az egymást érő habos, iszapos hullámokat, s ezekkel közbe-közbe holmi nagydarab fákat és mindenféle vacakot, melyeket itt-ott útjában szedett hátára.

Talán úgy 5 percig bámultam a kis dühöngő folyamot és mélyen merültem gondolatimba. A kisebb-nagyobb hullámok már az alattam fekvő gerendát lobicskolák, s a hidat eldöntéssel fenyegeték. Egyszerre jött az iszapos hullámok közt egy alkalmas nagyságú darab jég, mely a híd középső lábához oly erővel ütődött, hogy a különben jókarban álló hidacskát derekasan megingatá. Kóválygó gondolatim egyszerre kiröpültek fejemből, hátom megborsódzott, s végigfutotta a hideg egész testemet.

Mint egy villám a Séd parton termettem, hol megállva bámultam a város felé tolakodó hullámok után, melyek közt magamat is képzeltem hempelyegni. Rá-rápillanték a hidacskára is, melyen néhány percek múlva fölül folyt a zavaros víz.

Kiégvén pipám, hazajöttem.