Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

Mint egy jó vadászkutya, elfáradva támaszkodék a kút egyik oszlopának falához, s a szokás szerint mindig a kútnál lévő hajdúktól119 egy pohár savanyó vizet kértem, de ezek menték magokat, hogy minekutána már az idő 10 órán túl jár, és a sétatér is a sétáló vendégektől üres, pohárral nem szolgálhatnak, hanem a kőpadon sorban álló, s már megtöltött savanyó vizes üvegek közül kapa fel egyet az egyik hajdú, és felugorván hozzám a kőlépcsőkön, abból megkínála. Mire azonban a szíveskedő hajdú a savanyó vízzel tele üveggel eleibém állt, oly kellemetlen bűz — melyet a rekedt levegő, s a savanyó víznek zavarása okoza a kút körül — ütötte meg orromat, hogy szomjvágyom egyszerre elmúlt. A szívesen szolgáló hajdúnak szánt két garast tehát kezébe adám, megköszöném szíves szolgálatát, s mentém magam, hogy már nem iszom és útitársimhoz fordulva szólék:

— Menjünk, barátim tovább, mert majd nagyon elkésünk, és nem látjuk azt, amiért idefáradtunk.

Amint ezen szavaim kimondám, megindultam s körültekinték.

A kút kerületén kívül, az egész sétatéren síricsend uralkodott, és egy-egy kéjleányon kívül, mely közbe-közbe azon átsurrana, egyetlen eleven lény sem látszott.

A teljes hold pompásan világíta be a fák árnyékai közé a felhőtlen égről.

Az újonnan épült templomot120 — mely ugyanezen 1846-ik esztendőben készült el, és oda érkezésünk előtt csak néhány napokkal szenteltetett fel — menénk megnézni. Nem soká időztünk azonban körülötte, hanem noszo- lásomra lesiettünk a Balaton-partra. Mindazonáltal akárhogyan siettünk, már mégis nagyon elkéstünk volt, mert mire mi a Balaton-partra jutottunk, a hold akkorra már magasan, mégpedig a badacsonyi öblön is túl járt!

S így én a Balaton tükrét nem láttam. Ott álltam partján, s gondolatim hol jártak, azt a jó isten tudja. Annyira elvalék merülve, hogy észre sem vettem, midőn útitársim magamra hagytak, csak valami pörölő neszre jöttem magamhoz, midőn e szavakat haliám:

— Minő szemtelen, vakmerő emberek ezek, ki van hirdetve, ki van táblázva, hogy ezen hajóra nem szabad jönni senkinek, s ezek mégis éjnek idején felbátorkodnak mászkálni, most mindjárt takarodjanak le, mert különben megzálogolom őket.

— Barátom, mi veszprémiek vagyunk — haliám Földes szavát —, mi azt nem tudtuk, hogy tilos a feljövetel, mindazonáltal semmi kárt nem tettünk feljövetelünkkel, így tehát szabadon mehetünk s megyünk is, adjon isten jó éjszakát.

119 A vendégeket a hajdúk szolgálták ki vizzel, üres óráikban pedig az országszerte forgalmazott savanyúvizes palackok megtöltésével foglalkoztak.

120 az un. kerektemplomot

119