Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
s minekutána azt az elsőnél jobbnak találtam, Georgi Lajos könyvkötő101 által beköttettem. Később, 1854-ben ezt sem helyeselvén, harmadszor is újra kezdtem írni, és oly szorgalommal írtam, mintha nem tudom, mi nagy munkát akarnék a világ eleibe állítani. S mellette egy egész évvel előbb elkezdett naplóm is folytatám, melynek két első évi folytatásából némi jegyzeteket ide írok. 18U6-ik évi naplóm kivonata 1827- ik év július holdnapnak 19-ik napján jöttem Veszprémbe.102 Ezen napon túl, ez évnek hátralévő holdnapjaiban még hatalmas korhely voltam. Hanem ez év utolsó holdnapjában egy angyal támadt mellém, ki lassan haladva bár, de mégis utóbb az erkölcs útjára vezetett. 1828- ban könyvek olvasásának adám magamat, melyet, minekutána műhelybeli segéd valék, kevés dolgaim következtében kényelmes csendességben folytathattam. 1829- ben principálisom, Halas János conventiossait adá át, mely házon kívüli kötelességem teljesítése mellett, kevesebb idő jutván az olvasásra, azt egészlen elhagytam. Olvasás helyett puskát választék mulatságom tárgyául, s ámbár belőlem rendes vadász soha sem vált, mégis számtalan napokon bolyongtam puskával vállamon a mezőn s [a] közeli erdőkben. Honnan közönségesen mindenkor üresen hoztam haza vadásztarisznyámat. Mindazonáltal azért kimenőnapjaimon rendesen eljártam vadászni. Különösen, ha hétfői napra esett kimenőnapom, melyen mesterségemben éppen semmi teendőm nem volt, már ekkor semmi sem tarthatott volna vissza a városban! Előtte való vasárnap már én mindenkor elkészítettem puskámat, vadásztarisznyámat megraktam holmi kis élelemmel, s kora hajnalban puska, tarisznya vállamon, rövidszárú pipámból füstfellegeket eregetve ballagtam a harmattól barnás, nedves úton Csatár felé. Többnyire úgy intéztem utamat, hogy jóval nap felkelte előtt a csatári kápolna előtt voltam, melynek egyik falépcsőjén ülve s dohányozva vártam be a dicső napfelkeltét. Mely midőn már jó magasra emelkedett az égen és már alkalmasan melegíteni is kezde, elővettem tarisznyámból amim volt és a pörkölő nap bámultára jóízűen reggeliztem. Mialatt jött az ott lakó remete, kinyitá a kápolnát és elharangozá a hajnali imára intő harangszót. Ilyenkor aztán én is mindenkor bementem a kápolnába, de ne gondoljátok ám, hogy talán bent imádkoztam — oh nem! én nem imádkozom szavakkal soha —, de azért lelkem az istenhez szállt fel az égbe, míg testem a kápolnában 101 Georgi Lajos német származású könyvkötő 1846-ban telepedett le Veszprémben. HOGYA 1987. 9-14. HUDI1988.28. 102 1827. július 18-án érkezett, 19-én kezdett munkát keresni. 108