Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)
Visszaemlékezések
V. A pesti kiruccanás után munkás hétköznapok következnek. Francsics hétköznapjai a megszokott mederben folynak; mestersége mellett kertészkedik, a leányoskolában segédkezik. Apja évenként meglátogatja őket. Földesné gyermekeinek nevelését is magukra vállalják. Francsics elégedetlen sorsával. 18b6-ban naplót kezd írni, melyben mégegyszer visszatekint az eltelt időszakra. S ÓFIM anyja háza udvarában lévő kis virágoskertem nekem jószágom volt, domíniumom,100 sőt országom, s mindenem! Kivált midőn abban gyönyörű virágaim közt hajladozva telhetetlen szorgalommal dolgoztam, s ha Sófi kötéssel kezében kijött hozzám, és édesen csevege körülöttem, osztán ha eljött az uzsonnái 4 óra és Sófim igen szép tanulóleányai szinte kijöttek az udvarra, s rövid uzsonnájok után elkezdtek az alkalmas tágas udvarban cicást vagy bujósdit játszani, kik közül néha egy-egy angyalarc közelede hozzánk szemérmesen, paradicsomban képzeltem magam lenni. Kivált ha még az irigy halál, e folyó 1842-ik év január 27-én, egy boldogító angyalomtól meg nem fosztott volna: a kis, 5 éves és két holdnapos Földes Miskától, Sófim nőtestvére, Juli fiától. A kedves gyermek számtalanszor segédkezet nyújtott Sófimnak, boldogításom elősegéllésére, midőn kiskertemben körülfutkozva a keskeny, tisztára sarabolt s gereblélt utakon, meg-megállva minden virág előtt, enyelgő csevegéssel sorba kérdezte: — Hát ez mi, Káró bácsi? Hát ez mi? Szóval, leírhatatlan boldog voltam. Apám Mihályházáról, hol ő hátralévő napjait nyomorult szegénységben élte le, évenként nyári időszakban meglátogatott, mely látogatás is neveié boldogságomat, mert ezáltal alkalmam adódott apám eránt fiúi hálámat megmutathatni. Örömmel fogadám őt mindenkor, néhány napokra letartóztatám nálam, s tehetségem szerint megvendégeltem őtet, Sófival készítetvén jó ebédeket s vacsorákat. Közbe principálisom is meghívta ebédre, melynek én mindenkor különösen örültem, s nagy tiszteletnek vettem. Midőn osztán több napok eltelte után rendeltetése őt ismét haza parancsold, s tőlem távozni készüle — melyet mindenkor olyan napra határozák, melyen nekem is kötelességem elég időt engede —, kikísérém őt a városból, s közönségesen Csatár erányáig ballagtam vele. Útközben beszélgetés közt megígértetvén vele, hogy a következő nyáron ismét meglátogatand. Csatár erányában osztán megállapodtunk, ami még mondandónk volt, megmondtuk egymásnak, tőlem kitelhető, neki szánt néhány forintokat — melyeket mindenkor előre elkészítve s 100 Dominium (latin) = birtok, uradalom 10b
