Hudi József (szerk.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. (Pápa, 2001)

Visszaemlékezések

bármily soká jönnének is haza. Ki-kibukkantam tehát sétálásom közben az utcára, s a kapu előtt jobbra-balra néztem, hogy jön-e már ama bérkocsi, mely csalárd Sófimat hozza. Mert haj! Ki-ki gondolhatja, mennyire kínzá a féltés ördöge belsőmet!

— De hátha nincs okod a féltésre — mondám magamnak sétálásom közben —, hátha a legártatlanabb úton s a legdicsőbben mulattatja Sófít Őry, hátha a pincér nem is jól tudja, s nem ők mentek el együtt ama bérkocsin, s talán közel valahol Buda egyik utcáját mutogatja Őry Sófinak, míg te tudniillik Pestről visszaérkezel. Ilyen s több efféle vigasztalásokat mondák magamnak, s erővel nem akarám hinni, hogy Sófi bérkocsin ment volna valahová.

— Mi van abban valami rossz, ha Pestnek pár utcáin fel s lekocsiztatja őt Őry.

Éppen ismét az utcára bukkantam a kapu alól, midőn a híd felől egy hintó robogott felém, előttem hirtelen megállt, s kiugrott belőle Őry, s utána kiemelé Sófit.

Hozzám közeledének, miközben én magamba fojtva haragomat, erőltetett mosollyal kérdém tőlök majd egyikre, majd másikra tekintve:

— Hol jártak önök kérem, ily egyedül ketten üveges bérkocsiban?

Sófi nem felelt, de rám se mert nézni. Ory felele helyette is, mondván:

— Körülkocsiztuk addig a budai várat, míg barátom elöljött, egyszersmind megfogadtam ezen kocsist továbbra is, átránduljunk barátom a pesti város erdőcskébe96 és ott reggelizzünk. Sietek — mond tovább —, dohányt s pipát veszek magamhoz, addig önök csak üljenek fel a kocsiba, s amint lejöttem, azonnal menjünk.

Őry elszaladt, fel közös szobánkba, Sófi félve közelede hozzám, s mintha remegett volna keze, megfogá jobb kezemet, s rám feltekintve csendes hangon kérdé tőlem:

— Kari, haragszol? Én úgy félek tekintetedtől.

— Mért félsz? Bűnös vagy? — kérdém Sófít éles tekintettel majdnem keresztülnézve őt, melyet ki nem állhatván lesüté szemeit, s talán több szót várt ki belőlem, midőn a lépcsőkön haliánk ledobogni Őryt. Ki is midőn hozzánk közelede, nyájas barátsággal sürgőié bennünket a kocsira való felülésre.

Megfordult kocsinkra tehát felülénk, s áthajtatánk Pestre és annak Király utcáján ki a város erdőcskébe, hol rövid ide-odaandalgás után egy meglehetős árnyékban a fák alatt reggeliztünk. Reggelizésünk után csakhamar oda- hagyánk a város erdőcskét és felülvén kocsinkra, a csak akkor nem régen felépült gőzmalomhoz97 — mely közel az úgynevezett Újépülethez98 áll — hajtattunk. Leszállván kocsinkról midőn a roppant épületnek kapuján bemenénk, több utasokat is találánk bent, kik az épület belsejét szándékozának megnézni.

96 a mai Városligetbe

91A pesti József hengermalom az 1839-ben gr. Széchenyi István által alapított Pesti Hengermalom Társaság beruházásaként épült, működését 1841. szeptember 22-én kezdte meg. BENDA 1983. 652.

98 Az Újépület vagy Neugebäude mint katonai laktanya, Pest egyik nevezetessége volt.

99