Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)

II. Pápa a polgári átalakulás küszöbén

II. Pápa a polgári átalakulás küszöbén

97

vigalom eget-földet megrázó éljenei, törülhetetlen betűkkel vésik szívünkbe, jegyzik föl történetünk’ lapjaira: nagy időket élünk. (...)

Nekünk sok adatott, nálunk sok tetetett le, érezzük min[d]nyájan, de érez- zük-e, hogy tőlünk sok is fog kívántatni (...)

Nekünk sok adatott, ’s nem tudom, hol kezdjem, ’s hol végezzem az úr jóvoltának hirdetését. Nekünk sok adatott, mert legfájdalmasabb nemzeti sérelmeink gyökeresen orvosolva vannak; nemzetünk jobbjainak törekvése reményen fölül megáldatott, és e’ nagyszerű változás között is legszentebb kincseink sértetlenül maradtak, sőt növekedtek. (...)

Nekünk sok adatott, mert törekvéseink reményeiken fölül koronáztattak meg. Láttuk összegyűlni országos rendeinket a’ legjobb szándékkal, hogy e’ hazának boldogságát előmozdítsák, elhatározott szándékkal, hogy e’ hazának boldolgságát előmozdítsák, elhatározott szándékuk volt kön[n]íteni az adózó nép’ sorsán és voltak óhajtásaik, miknek teljesültét csak félig merők reményleni. És ím, nézzétek e’ történeteket, egy varázshatalom lengi át Európa tartományait, mintha tüzes nyelvek szál[l]nának sebes szél zúgásában a népekre, lelkesedve hírdettetik utcákról utcákra a szabadság igéje — ’s a jogokat kívánó nép mindent elsodró áradatként rohan, méltóságos hullámain zászlók ingának ’s a’ lobogókról e’ szavak olvashatók: legyen béke, egyenlőség, szabadság, testvériség.

Leomlottak a választó falak, mi embert embertől elszakasztott, romjaikon az igazság ül diadalünnepet, az egész nemzet dicső szóban olvad össze ’s e’ szó: polgártárs.

Polgártársaim! Szeretett polgártársaim! Imádjátok az Istent, igéjének új diadaláért. (...)

Szabadok vagyunk, azaz a’ nagy néptömegből választott követek alkotják törvényeinket, e’ haza minden részből híven képviselve lesz a’ nép’ óhajtása a’ törvényhozók’ teremében, felséges fejedelmünk tisztán értheti a’ nemzet’ kívánatét, mely eddig nem juthatott zsámolyához.

Szabadok vagyunk, azaz nem egy ellenséges érzelmű idegen hatalom emelkedik fölöttünk, visszariasztó, fenyegető állásban, hanem e’ kedveltjei, kiknek hatalmuk e’ nép’ szeretetén alapul, mit ha elvesztettek, azonnal vége hatalmuknak.

Egyenlőség van továbbá följegyezve átalakulásunk diadalzászlajára. Ne értsétek ezt balul, itt nem külső vagyonbeli egyenlőség értetik, mi csak áb- rándozók’ beteges elméjében fordulhat meg. (...) Mit kell hát egyenlőségen értenünk? Isten országának azon terjedését, mit eddig inkább a’ sírontúl reménylénk. Mit hiszünk Istenről? Azt, hogy ő nem személyválogató. E’ földön ki képviseli leginkább az istenséget? Az igazság, — tehát az igazság ne legyen személyválogató. Egyformán ítéljen a’ bíró, szolgáltasson igazságot mindenkinek. — Egy törvényszék alatt legyünk a’ legelső mágnástól fogva, az utolsó napszámosig. Egyformán ítéljen a’ bíró, igazságosan a’ szegény és gazdag bűnös fölött, ’s legyen fényes család tagja vagy koldus az, kit védeni kell az igazságnak, egyformán védje azt, — ha jutalmazni kell, ne tekintsen az igazság születésre, rokoni összeköttetésekre, hanem az érdemre, csupán az érdemet emelje föl. Ezt értjük egyenlőség alatt.