Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
Előszó
Előszó 7 A hiányokat másodlagos forrásokból: Veszprém vármegye 1848-1849. évi anyagából, a minisztériumok levéltárából, múzeumokban, kézirattárakban őrzött iratokból, a korabeli sajtó híradásaiból, naplók, visszaemlékezések és más források segítségével kellett pótolnunk. Mivel az összegyűjtött forrásanyag több kötetet tenne ki, a legfontosabbnak, legjellemzőbbnek ítélt dokumentumokból válogattunk. A források közzétételének elve az időrendiség. A forrásokat a várostörténet fejezeteihez igazodva, keletkezésük időrendjében tesszük közzé. 1848- 1849 története nem érthető az előzmények nélkül; ezért — a székesfehérvári kötethez hasonlóan — a reformkort is szeretnénk bemutatni.11 Minden fejezet előtt rövid bevezető tanulmányt talál a Tisztelt Olvasó, amely eligazítást ad a várostörténet adott szakaszáról. Mivel számos kéztől származó irat, szöveg sorakozik egymás után, azok egységes szempontok szerinti közlése mellett döntöttünk. A források eredeti, következetlen írásmódját egységesítettük, a helyesírást — az egyéni helyesírási jellegzetességek figyelembevételével — a maihoz közelítettük. A szövegeket szükség szerint tagoltuk, írásjelekkel láttuk el; a főnevek nagy kezdőbetűs (németes) írásmódját elhagytuk, a tulajdonnevek esetében a leggyakrabban előfordult változatot, vagy változatokat hagytuk meg. A Pápatanulmánykötet 1848-1849-es fejezetében előforduló tulajdonnevek (Bischiczky, Willax stb.)12 írásmódját tekintettük alapnak. (Mivel a szabadságharc alatt a városnak egyszerre 3 írnoka volt, nemegyszer előfordult, hogy egy családnevet két-háromféleképpen írtak.) A főneveket és keresztneveket nem a korabeli protestáns (peretz, Ferentz), vagy katolikus (perecz, Ferencz), hanem a mai helyesírás szerint írtuk (perec, Ferenc). A korabeli tekintélyelvű társadalom a hivatalos iratokban hosszú, különféle titulusokkal zsúfolt megszólításokat, címzéseket alkalmazott, melynek szinte minden tagját nagy kezdőbetűvel írta. Ezekben az esetekben is takarékosan bántunk a kiemeléssel, s csak a megszólítás első tagját írtuk nagybetűvel. Itt jegyezzük meg, hogy a minisztériumok nevét latinos formában (ministerium) használták; mi is ehhez igazodtunk. A dátumoknál a kortársak gyakran használtak rövidítéseket, melyeket — a latinos írásmód megtartásával — a mai helyesírás szerint jelöltünk (pl. martius 21-én). Amennyiben a hangzó-kiesést jelző aposztrófokat a szövegben jelölték (pl. a’ ki, a’ mely), mi is jelöljük; amennyiben ezt nem tették, úgy a mai helyesírást követtük (aki, amely). A szavaknál az egyéni nyelvhasználatot tükröző fonetikus írásformát megtartottuk. Az 1849. évi városi jegyzőkönyv szövegének megértése az olvasó számára nem okoz különösebb nehézséget, mivel helyesírása nagyon közel áll a mai helyesírási gyakorlathoz. 11 CSURGAI HORVÁTH József—HUDI József—KOVÁCS Eleonóra (szerk.): Források Székesfehérvár történetéből I. Az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc forrásai. Székesfehérvár, 1998. 12 A Woita család esetében Somfai Balázs javaslatát fogadtuk el. Ha az építőmesterről van szó, akkor a „Woita József’ alakot, ha a fiáról, akkor a „Voyta Adolf’ formát használjuk.
