Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
I. Pápa a reformkorban
46 Pápa a reformkorban zás gyakori formája volt. A szőlőhegyeknek külön önkormányzata, saját elöljárósága volt, — hegybíróval az élen — amely gondoskodott a termelés és rend fenntartásáról, a szőlőhegy írásba foglalt törvényeinek tiszteletben tartásáról. Az önkormányzat jelképe volt a pecséten kívül a boroskancsó is, amely Pápay Miklós ügyvédet megihlette. Mint Sina bértz sziklás hegyén Az Úr tizparants-köve Mellyet Mózes villám ’s dörgés Közepeit általveve: úgy légy üdvöz Te! kit Bachus Hantára nekünk ivó Apostola által küldött Őri vérével128 tölt kantsó! Ránk ha bámulsz száj eltátva ’S tsillog benned a malaszt Ellent nem állhatva száraz Gégénkbe leöntve azt, Áldozunk igy nagy kortyokkal Mi, Bachus Úr hívei De ő is osztán malasztja Szent szeszit érezteti. ’S furtsa, hogy Bachus Isten e’ Képét viselő kelyhünk Előtt karjainkban ollyan Édes rángatást érzünk, ’S mintegy ösztöntől ragadva Vele egy jót birkózunk, De töb[b]nyire ő a’ győztes ’S alatta mi nyújtózunk! Tsalfa is vagy Te - agg kantsó! Légy bár magad hantai, De a’ lelked, úgy segéljen, Alighanem somlai! No, de hisz’jó névén ve[s]sziik Tőleg e kedves tréfát Mit tehetsz Te róla illyet Hogy nem terem Kishantád.* 12^ 128 Valamelyik Őri Szabó családbeli szőlőjére célozhat. 129 1846-ban a szárazság miatt gyenge termés volt.
