Hudi József (szerk.): Források Pápa város 1848/49. évi történetéből - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 2. (Pápa, 2001)
I. Pápa a reformkorban
Pápa a reformkorban 35 viselte, azt eszközölte, és minket a’ hálaadásban örökös adósivá tett, eh[h]ez járult akaratját is megértvén, szóval az okból, a’ mik elejbénk teijesztettek, által látván, hogy a’ jussoknak és terheknek a’ lehetőségig egyforma aránybani megosztását rokon összeköttetésénél fogva az ember embertársától méltán kívánja, nem lehetett igenis át nem látnunk azt, hogy ezt a.’ társa- ságos élet célja magával hozza, hogy az egyesült erő, egyetértés, az össze- munkálódás boldogíthat csak minket, e’ város polgárit, és lakosit. Hogy tehát a’ jót tettleg eszközöljük, meghatalmazásunk erejével, a’ 3 címzetti város egygyé létében, vagyis egyesülésében a’ tekintetes nemes vármegye kiküldöttsége előtt megegyeztünk, ’s ebbeli örökös szerződésünk feltételeit a’ mind három részéről elejbénk adott, és előttünk volt nagyszámú kölcsönös ellen és melletti okokból, akaratokból, és nem akaratokból, kívánatokból, ’s feltételes elfogadásokból merítve, és kivonva, következendő tizennyolcz pontokra szorítottuk, és imígy állapítottuk meg, ugyanis: Először. Azon örökös szerződéseink,83 mellyeket mi ez ideig Pápa városának volt belső, alsó és felső nevezetű lakosi kegyes földes uraságunktól különböző jussok mellett bírtunk és bírunk ’s mellyeknek jótékony födözése 8/1 alatt, máig békén nyugodtunk, ’s eleink is nyugodtak, általunk úgy, mint a’ méltó- ságos földes uraság által is jövendőre is egész kiteijedésökben ezen 3 városnak az alább írt pontok szerinti egyesülése módositásával magok épségükben, és erejökben meghagyatnak, s utódinknak ezeket azon valódiságokban hagyjuk által, mellyben azokat elődeinktől hűségünk alá vettük. Másodszor. Mivel a’ bíráknak egy helybeni ugyancsak egy hatóság alá tartozó lakosok közötti többsége a’ törvénykezési rendet nehezíti, az egésznek terhét pedig neveli, ezentúl egyesült Pápa városának lészen csak egy bírája. Harmadszor. A’ bíróságra mindenkor mind idáig az uradalmi főtiszt can- didál,8s a’ volt Belsővárosból két, az alsóból egy, a’ felsőből is egy, és így négy alkalmatos egyedeket, ’s ezek közül a’ legérdemessebbet választja a’ hatvan személy, mint az egésznek képviselője, esztendőnkint, és mindig Mindszent napkor. Negyedszer. Mi, volt belsővárosiak óhajtásunkhoz áldozattal is járulni kívánván, készen fogadjuk el azon kívánatot,* 86 hogy most kezdetben a’ rendes tizenkét fizetéses tanács helyett húsz tanácsok legyenek, kik az egyesült város polgárinak, és nem polgárinak is ügyeik felett szabadalmunk értelmében ítéljenek, ’s ítélhessenek. Melly húszra határozott száma a’ tanácsosoknak 83 Gróf Esterházy Ferenc a külső városiakra 1730-ban, a Belsővárosra 1732-ben erőltette rá az örökös szerződést, amely a korábbi állapotokhoz képest jelentősen korlátozta a város jogait. A város XVIII. századi jogállásáról HUDI József: Pápa város önkormányzata a későfeudalizmus korában (1730-1847). Pápa, 1995. 27-30. 8-> fedezete (oltalma) 85 jelöl 86 kívánságot
